Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Az ókor bútorművészete
kutatók a támla csúcsának is rangjelző szerepet tulajdonítanak, és feltételezik, hogy csak a legmagasabb rangút illette meg az arany, a többiek ezüst-, réz-, bronz vagy bőrcsúcsú trónust használhattak. Az Asszurbanipalt és feleségét bemutató dombormű alapján is feltételezhetjük, hogy nyugágyaik a székekkel azonos lábképzéssel készültek, Ámos próféta szerint néha elefántcsontból. Formájuk előregörbülő, szánkó alakú, a rojtos, hengeres párna elmaradhatatlan. A mennyezetes ágy sem volt ismeretlen előttük, hiszen a babilóniai hadvezér, a bibliai Holofernész mennyezetes ágyban aludt, amikor Judit meggyilkolta. Fenyőtobozon és állatkarmokon nyugvó, négyzetes lapú asztalaik étkezéskor rendszerint a nyugágyak mellett állottak, például a II. Szargon lakomáját ábrázoló domborművön is. Talán éppen az elterjedt fémborítás miatt kedvelték a szögletes formákat, egymáshoz derékszögben kapcsolódó lábakat és összekötőket. Bizonyos merevség érződik szigorú szerkezeti felépítésű bútoraikon, hiányzik belőlük az egyiptomi bútorokra jellemző hajlékonyság, lendületes vonalvezetés. Csúcsára állított, pineatoboz alakú bútorlábaikat figyelve gondolhatunk arra, hogy ismerhették a fémesztergályozást, feltehetőleg már esztergapadot, különféle esztergakéseket is alkalmazhattak. Szerették a rozetta-, palmetta-, gránátalma-, zegzugvonalas, körkörös és hullámvonalas díszítőmotívumokat nemcsak a fa- és fémtárgyaikon, hanem az ezeket harmonikusan kiegészítő textílián, falkárpiton, szőnyegen, hímzésen is. Görög bútorművészet A Földközi-tenger keleti medencéjében és az Égei-tenger környékén az i. e. második évezredtől az i. e. I. évszázadig virágzik a görög művészet, amelynek történetében négy nagy periódust különböztethetünk meg: az égéi kultúrát (i. e. 1700— 800), az archaikus (i. e. VII—VI. század), a klasszikus (i. e. V—IV. század) és a hellenisztikus (i. e. III—I. század) korszakot. A görög kultúra bölcsője Kréta és Mükéné. Knosszoszban, Phaisztoszban, Trójában és Mükénében tárták fel a görög acháj építészet palotaromjait (Minosz palotája), várfalait és várkapuját (Mükéné, oroszlános kapu). E legkorábbi korból a nagy várakhoz tartozó városok lakóházai nem maradtak fenn, a kétoszlopos megaron már a homé-30. Trónuson ülő istennő; terrakottaszobor, Mükéné, i. e. XI V—XII. század (Budapest, Szépművészeti Múzeum) 31. Kliszmosz ábrázolása a budapesti Szépművészeti Múzeum fonó nőket ábrázoló vörös alakos vázaképén; i. e. V. század körül 32. Összecsukható szék ábrázolása egy attikai fekete alakos amforán (Athéné születése); i. e. 530 körül (Budapest, Szépművészeti Múzeum) 30 26
