Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Klasszicizmus
Klasszicizmus Franciaország rokokónak még virágkorában az 1750-es években kialakult ellenzéke a római Francia Akadémián. Az idesereglett fiatal francia művészek Piranesi metszeteiért lelkesedtek, fellázadtak a szertelen és csapongó játékosság ellen, a rend visszaállítását követelték a változatosság megtartásával (Montesquieu). Herculanum után Pompeji felfedezésének szenzációja 1748-tól Itáliába csábítja nemcsak az angol és német, hanem a francia arisztokratákat is. Ekkortól kezdődik a görög ízlés (Goüt Gréc) csodálata, Franciaországban is metszetes könyvekkel keltik fel a figyelmet az antikvitás iránt. A reneszánsztól öröklött klasszikus elemeket Boulle bútorain fedezik fel, nem véletlen, hogy éppen ez időben jönnek újból divatba bútorai. Ezzel párhuzamosan terjednek a francia felvilágosodás eszméi. A Rousseau-nak tulajdonított „viszsza a természethez” jelszó realizálása és a klasszikus művészetre való rácsodálkozás megváltoztatja a XVIII. század második felének királyi, főúri lakástípus eszményképét is, amely XíV. Lajos ezüsttel telezsúfolt termeivel, XV. Lajos legalább ennyire költséges aranyozott és ezüstözött bútoraival szemben az egyszerűbb formaalakítást és a viszszafogottabb díszítést teszi példaképpé, az egyébként is súlyos gazdasági problémákkal küzdő királyi udvarban. A csillapodó rokokó formán az antik ornamentika a ,,Période de Transition”-ban jelenik meg. 1753—1774 között, az ún a la gréc bútorokon, J. F. de Neufforge, Ch. Delafosse, majd J. F. Boucher és G. P. Cauvet tervein. A hajlított, patás lábak kanellúrozott hengeres lábbá alakulnak, a díszítőelemek közt fő szerepet kapnak a virágfüzérek, medaillonok, meanderszalagok. XVI. Lajos uralkodása idején (1774—1793) a görög vázakép festészet és a római, etruszk művészet az inspiráló forrás, ezért is nevezik a klasszicizmus e korszakát „style etrusque”-nek. A festő David és Hubert Robert nemcsak lelkesen másolják a görög vázaképeket, hanem azok szellemében tervezik műtermük berendezését, amelynek kivitelezője e korszak legnagyobb mestere, Georges Jacob. Jacob korai székein, bár a lábak kiegyenesedtek és kanellúrozottak, a kartámla még mindig csigás alakítású, a háttámla négyzetes vagy ovális, virágos lyoni selyemmel vagy gobelinnel kárpitozott. P. Gerard aranyozott és festett budapesti ülőgarnitúráján is csak a csigás, enyhén ívelő kartámla őrzi a rokokó hagyományt. A szabályos forma, az egyenes támla, az ülőlap alatt négyzetbe foglalt rozetta, a vájatolt láb már határozottan XVI. Lajos -S stílusára jellemző. 158
