Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
168 168. Asztal; magyar, 1770 körül (az Esterházy-gyűjteményből; Budapest, Iparművészeti Múzeum) 169. L. Peridiez: sarokszekrény részlete; francia, 1760 körül (Fertőd) A lakószobákban levő ülőbútorok már nem voltak ennyire pompás kialakításúak, faragott bükkfából, nádfonatú ülőlappal és támlával készültek. Talán az egyik szövött falkárpittal ékes teremben állhatott az a zöldre festett favázon gros és petit point öltéssel hímzett ülőgarnitúra, amelynek két karosszéke jelenleg a soproni Liszt Ferenc Múzeumban, másik két példánya a helyszínen található. A többi karosszéknek és kanapénak nyoma veszett, csak régi felvételekről ismerjük azokat. Háttámláikon Teniers ihletésű figurákkal találkozunk, a széktámlákon a hónapok szimbolikus ábrázolását figyelhetjük meg. Ezeknek az ülőbútoroknak a formája még nehézkes, jellegzetesen középeurópai, azonban a támlákon bemutatott jeleneteken már nyugat-európai igazodás érződik, a Teniersek meghatározta idealizált népélet-ábrázolási mód érvényesül. Most a Sala terrénában láthatjuk azt a két, csengős pelikános széket, amely egykor a kínai teaházban volt. Vájatolt hengeres lábukra virágfüzér csavarodik, amely felfut a kávára és középen maszk-154
