Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
149 A kor vezető ébenistje Charles Cressent (1685—1768), akit a század festője, Watteau inspirál. Az ő hatását tükrözik azok a nevetőasszonyábrázolások, amelyekkel Cressent a bútorait (a komódéleken) díszíti (espagnolette). A tűzaranyozott díszeket is maga tervezi és komponálja bútoraira, ,,ébeniste, marqueteur és bronzier” egyszemélyben. Az Iparművészeti Múzeum régence kori konzolasztala is tölgyfából faragott. Négy hajlított lábát átlós hevederekkel kötötték össze, amelyek akantusz- és pálmalevelekkel díszítettek; kávája alatt kartusban koronás címerrel találkozunk. Míg XIV. Lajos uralkodása idején nagyszabású palotákat koztak létre (Versailles) egy tengelyre fűzött termek sorával, unokája, XV. Lajos korában e termeket felváltják a társas élet új színhelyeivel, a szalonokkal, intim kabinetekkel, kis budoárokkal. A figyelem az egyre raffináltabban alakított belső tér felé irányul, amelyet tükrökkel, aranyozott és 128 149. J. Köhler: sarokszófa; Würzburg, 1766 150. A. Criaerd: komód; francia, 1740 (Budapest, Iparművészeti Múzeum)
