Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

A barokk és rokokó

147

147. Imazsámollyá alakítható karosszék; francia,

XVIII. század közepe

148. Chaise longue vagy duchesse; francia,

XVIII. század közepe (Budapest, Iparművészeti Múzeum)

sait, később egyre gyakrabban alkalmazott gyöngyházat, csontot, ónt és szarut. Bútorait általában két példányban készítette (premiere partié és seconde partié). Az első példány vakfája rendszerint tölgy, a másodiké nyárfa. Ezekre került az első példánynál teknőcalapba a réz berakás, a másodiknál fordítva. Mindig az első példány értékesebb.

Boulle műhelyéből kikerült egyik íróasztalunk seconde partié példány. Négy hajlított lábon áll a háromfiókos, széleken hajlított kávájú ún. bureau plat, amelynek gazdag veretelése figyelemre méltó: a lábak élein és a középső fiók húzóin maszkos díszítésű.

Boulle nem jelezte bútorait, így kevés tárgy köthető hozzá. Hiteles művei a párizsi Louvre-ban, Fontainebleau-ban és a londoni Victoria and Albert Museumban vannak.

Bár Boulle-t megelőzően Itáliában már az 1600- as évektől, Flandriában és német területen a XVII. század első évtizedeitől ismert volt a tengeri teknősbéka héjának felhasználása bútordíszítésre, ez a sajátos bútordíszítő eljárás mégis nevéhez kötődik, ő emelte ezt a legmagasabb szintre, és ő párosította elsőként tűzaranyozott és cizellált bronzveretekkel: maszkokkal, puttókkal, rozettákkal, stilizált levelekkel, kagylókkal.

A betétmezőket például sokszor nemcsak keretelik, hanem össze is kötik a Napkirály emblémái: a napsugaras maszkok; Boulle-ig a francia bútorra intenzíven hatott az építészet, Boulle adja meg el-126