Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
ajtós szekrény, amelynek szép példáját Amszterdamon, Weimaron kívül Budapesten is láthatjuk. Lapított pogácsalábakon nyugszik, homlokoldalán a még késő reneszánsz reminiszcenciákat őrző észak-németalföldi kora barokk motívumok egész tárházát fellelhetjük: a kúszó, növényi indák közé búvó madarakat, virágkosarakat, a levelek ágai között rejtőzködő szőlőfürtöket, a kagylókon álló, trombitát fújó tritonokat és a kiugró konzolokon dús sörényű oroszlánfejeket, amelyek a jón fejezetű, kanellurázott oszlopokat hordozzák. A világosan elkülönülő tiszta formák: a kiugró párkányok, oszlopok, pilaszterek hangsúlyozzák a logikus konstrukciót. A profilált keretű betétmezők szigorú rendbe kényszerítik a burjánzó díszítést. Ez a visszafogottság méginkább kiemeli a felépítés arányainak klasszikus harmóniáját a XVII. század közepétől divatos kétajtós, sima vagy csavart oszlopos szekrényeken is, ahol a virágfüzérdíszítést hullámléc keretű mezőkbe kényszerítik. A pogácsalábak, csavart oszlopok, hullámléc keretelésű ajtók, tagolt párkányok a francia hatás előtérbe kerüléséig, az 1700-as évekig jellemző elemei maradnak a holland barokk bútornak. A XVIII. században helyüket a hajlított C és S vonalak, voluták, kagylók, patás lábak veszik át. Szekrényeken, kabinetszekrényeken, sőt konzolasztalokon is Van den Eckhout virágcsendéleteinek hatására egyre nagyobb szerepet kap a virágintarzia. Jan van Mekeren és Van Santwijck bútorainak bogaras, lepkés, madaras virágcsokraiból természetszeretet és vidámság árad. A helyi jelleg főleg a színekben jut kifejezésre, amelynek szerepe korszakunkban óriási. Zöld, vörös, kék alapon aranykontúrozást alkalmaznak, de kedvelik a karmazsinvöröst is ezüstdíszítéssel. A márványutánzat mellett egyre általánosabb a lakkés porcelánbetét. A Kelet-Indiai Társaság székhelyén Amszterdamban, Cornélis Kick Európában elsőként már 1610-ben lakkot készít, Delftben pedig az egzotikus kínai porcelánt próbálják utánozni és alkalmazni berendezési tárgyaikon. A XVII. század elejétől Antwerpen a flamand kabinetszekrények készítésének fő központja. Az 122
