Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
A barokk és rokokó
kokó ízlésbe csapnak át. A falak faburkolatai kivilágosodnak, a fehéren kívül kedvelik a pasztellszíneket: a világossárgát, rózsaszínűt, zöldet, szürkét, rezedát, világoskéket, ezüstöt; az egy színen belüli árnyalatokat, az aranyat a márvánnyal együtt. A legszebb olasz rokokó palota VII. Bourbon Károly nápolyi Capo di Montéja 1734—1759 között épült. Mária Aurélia hercegnő porcelánkabinetjét itt 3000 porcelánlappal burkolták. A falak egész felületét, sőt a mennyezetet is betöltik a medaillonban foglalt kínai jelenetek, virággirlandok, madarak. Az ugyancsak porceláncsillárral emelik e palota fényét. A szintén porcelánkonzolokra helyezett figurák hatásosan megkettőződnek a fal tükrös betétmezőiben. A porcelánlapon, festésen, faburkolaton, selyem- és papírtapétán kívül még egy sajátos, falat díszítő eljárással találkozunk Itáliában: a lakktáblákkal. Kezdetben a kínai lakkot utánozzák, főleg Velencében. Sebastiano Ricci, Tiepolo, Zuccarelli hatására Guardi és Fontebasso is készített lakktáblákat gáláns jelenetekkel, madarakkal, virágokkal, kertekkel, fantasztikus és egzotikus figurákkal, tájképekkel. Ahogyan a téma gazdagodik, úgy szegényedik a lakk-készítés. Sokszor a gazdaságosság és a gyorsaság kedvéért a kivágott rajzot ragasztják falra és azt színezik. A barokkban és a rokokóban tökéletesedik az „ensemble” gyakorlata, agy termen belül az építészet, festészet, szobrászat, stukkó, faaranyozás, falak és bútorok, ornamentika, forma és dekoráció egysége: a lakk-kabinetekbe lakkal díszített tárgyak, a fehér-arany faburkolatú termekbe fehér-arany bútorok illenek, sokszor a falak arany kontúrozásával a bútor vonalait is „megrajzolják” a lambériára. Minden bútornak megvan a saját helye az enteriőrben, s ez a hely az egység megsértése nélkül fel nem cserélhető. A hálószobának különösen fontos szerepe korszakunkban is megmarad; sokan asszisztálnak a főúr öltözködésénél. A torinói királyi palotában azonban az ágy már alkóvba került. Eltűnnek a nehézkes, mennyezetes ágyak, megszaporodnak viszont az ágy fölé, a mennyezethez rögzített baldachinok. Az ágytakaró, a baldachin és az ablakfüggönyök egyazon textíliából készülnek, mint Mantovában Gonzaga hercegéknél. Innen származik a mantova elnevezés. Sokszor a falkárpit és az ülőbútorok huzata is ugyanabból az anyagból van (Lucca-, Mansipalota). Az ülőbútorokra: karosszékekre, hátas székekre, ülőzsámolyokra általában jellemző a kárpitozás, ezáltal kényelmesebbé válnak. A dúsan faragott és 134. Alacsony írószekrény, un. ribalta; Firenze (?) 18. sz. k. (Budapest, Iparművészeti Múzeum) hajlított lábak gyakran figurális díszítésűek: voluták és füzérek közé komponált emberi figurák, néha mórok hordozzák az ülőlapot, például Andrea Brustolonnak a velencei Ca'Rezzonicóba készült faragott foteléin is. A lábösszekötőkön és a kartámlákon megjelennek a gyümölcsfüzérek, a gobelinbevonatú támlákon pedig az ekkor oly divatos hónapábrázolások, szimbolikus jelenetekkel. Bernini tanítványának, Andrea Brustolonnak ránkmaradt negyven műve közül talán puszpángból és ébenből faragott asztala legismertebb: hétfejű sárkányon térdel az óriás, miközben fején az asztal lapját tartja. A díszasztal lapján, széleken kétkét szakállas figura, középen három mór fogja a kagylókat és vázákat. E parádés bútorhoz hasonlóan szintén inkább csak dísztárgyak voltak azok az ezüstasztalok, amelyek Velencében készültek faváz alapon domborított és trébelt ezüst vagy ezüstözött fémlemez borítással. Ezeknek az asztaloknak lapján általában mitológiai jeleneteket örökítettek meg. A velencei ezüstbútorok divatja különösen Franciaországban, s később francia példára egész Európában figyelemre méltó lesz, márcsak azért is, mert alapjában ebből indul ki a XVII. században a fémintarzia és a plasztikus bronzdíszítmény, amelyből — látni fogjuk — Boulle technikája fejlődik majd ki. Új és lényeges eleme a palotaberendezésnek a konzolasztal. Eleinte hat-, majd négy-, végül 115
