Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

Reneszánsz bútorművészet

lapját három esztergályozott láb tartja, lekerekített élű heveder kapcsolja. Föléje a falra tükröt vagy képet helyezhettek.

A feltehetőleg az admonti kolostorból való asztalnak is hasonló kialakítású a lába, lapja azonban ovális, tojásdad forma. Valószínűleg kolostorbűtor volt, terpesztett lábú, évszáma szerint 1689-ben készült feliratos asztalunk is: négyzetes lapjának gyümölcsfákkal berakott keretében középen Krisztus-monogram, a peremsávban ugyancsak rakott művű, német nyelvű felirat található: ,,ALLES

WAS WIR HABEN SEIN, GOTTES GABEN IHS 1689.”

E rakott művű intarziás asztalokat, de a Radvánszky közölte tömördi leltárban (1682) említett hatszögletű, köves asztalokat sem borították le szőnyeggel, varrott posztó- (Esterházy-gyűjtemény) vagy receterítőkkel, mivel lapjuk hangsúlyozottan díszes volt.

A kelengyeládát — korszakunkban még mindig egyik legfontosabb tárolóbútort — házassága alkalmából kapta az ifjú feleség vagy férj, s mint ne-105