Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)

Harmadik fejezet. Új utakon az újraegyesítés után (1964-1972)

Az 1950-es évek közepétől egyre több lehetőség nyílt arra, hogy a dolgozók szervezett üdülésben vegyenek részt. Az 1949 óta a dolgozók számára biztosított szakszervezeti üdülési lehetőséget kiegészítette a Vagongyár üdülőiben Novákpusztán és 1958-tól kezdve Tihanyban biztosított családi üdülés. A gyár szakszervezeti bizottsága külön gondoskodott az iskolás gyermekek nyári üdültetéséről. Az üdültetésre való kiválasztást a műhelybizottságok a bizalmiak bevonásával végezték el. 1959-ben 150 gyermek vett részt a Novákpusztán, illetve Károlyházán megszervezett üdültetésben.13 1961-től a turistaszakosztály Tihanyban campingüdültetést is szervezett.

A dolgozók számára a szabadidő kulturált eltöltésének lehetőségét biztosította a Vagongyár József Attila Kultúrotthona. Itt kaptak otthont a különböző szakkörök: a bélyeggyűjtők, a fotósok, sakkozók, a jelentős közművelődési feladatot vállaló és nagy forgalmat lebonyolító könyvtár. A próbatermekben az aktív kultúrmunkások, az énekkar, fúvósok és a tánccsoport tartotta próbáit.

1958-ban fennállásának 60 éves évfordulóját ünnepelte

77