Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Második fejezet. Az átszervezéstől az újraegyesítésig (1950-1963)
Az új kormányprogram nyomán hozott intézkedések azonban nem érték el a kívánt hatást. A termelést nagymértékben akadályozó anyagellátási zavarok nem szűntek meg. A beruházások csökkentése a Vagongyárban olyan beruházásokat is érintett, amelyek befejezése a termelési terv teljesítése vagy a vállalat további fejlesztése érdekében rendkívül fontos lett volna. A csökkentett beruházási keret miatt elsősorban a gépbeszerzéseket állították le. Ez az intézkedés hátrányosan hatott a gyár termelésének általános színvonalára, mivel a túlzott igénybevétel és a megfelelő karbantartás hiánya miatt veszélyes mértékben csökkent az erőgépek, szerszámgépek, gépi és kéziszerszámok élettartama és romlott azok hatásfoka. A beruházási keret csökkentése miatt az előkészítés alatt álló Diesel-motorgyártás gépigényének is csak egy része volt beszerezhető.20 1954 folyamán a gyár munkáját elemi csapás is hátráltatta. A Vagongyár dolgozói példamutatóan kivették részüket a szigetközi árvíz elleni küzdelemben és segítséget nyújtottak az árvíz okozta károk megszüntetésénél.21 Az első ötéves terv időszakában megváltozott a vállalat elnevezése. 1952. október 1-től - a Német Demokratikus Köztársaság elnökének tiszteletére — a gyár neve Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár. 1949 és 1954 között a Vagongyár dolgozóinak létszáma az alábbiak szerint alakult (az adatok nem tartalmazzák az 1951-ben levált vállalatok adatait): 1949 1950 1951 1952 1953 1954 munkás létszám 4498 4861 5466 6033 6743 6239 összes létszám 6300 7313 8186 8906 9904 9141 A fenti időszakban a Vagongyár teljes termelésének értéke ugyancsak az 1951-ben levált vállalatok adatai nélkül : 1949- ben 231.41 mFt 1950- ben 334.88 mFt 1951- ben 398.26 mFt 1952- ben 450.30 mFt 1953- ban 520.99 mFt 1954- ben 494.54 mFt22 Szociális beruházások, munkásjóléti intézkedések, kulturális élet, sport Az 1951 májusában megkötött új kollektív szerződés a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelését célzó számos intézkedést tartalmazott. A vállalat többek között a vagongyári dolgozók gyermekei számára 150 férőhelyes bölcsődét és napközi otthont létesített. A tulajdonában levő hévízi üdülőt korszerűsítette, a volt Vasas Otthon színpadát átépítette. A szocialista munkaversenyt kiterjesztette és ezen keresztül a terv teljesítését és túlteljesítését vállalta. Kötelezettséget vállalt arra is, hogy a dolgozók számára biztosítja a munka műszaki feltételeit, ezen felül a megfelelő szociális, kulturális feltételeket is.23 Az 1951-ben megtartott Országos Kultúrversenyen a Vagongyár nyolc színjátszócsoporttal, egy vegyes karral és két tánccsoporttal szerepelt. 1952-ben a helsinki olimpia évében a Vagongyári labdarúgócsapat a vidék legjobbja, az atléták pedig harmadik „kiváló sportolójukat” ünnepük. Ebben az évben szerepelnek először sikerrel országos versenyen a győri Vasas ETO evezősei. Az 1953. év kiemelkedő sportteljesítménye: vagongyári dolgozó szerzi meg a magyar ökölvívó-bajnoki címet.24 Az ötéves terv folyamán elkészült első munkavédelmi beruházások közül kiemelkedik a kovácsüzemi öltöző- és mosdóhelyiség, a kovácsüzemi szellőzőberendezés és az öntödei gázelszívó berendezés. Az 1953. évi új kormányprogram kiemelt fontosságú feladatként kezelte a dolgozókról való szociális gondoskodást. Ezzel a szemlélettel összhangban, a Vagongyárban 1953 folyamán felépítették a 60 főt befogadó új munkásszállót és felújították a korábban már működött munkásszállókat. A gyári munkásszállásokon összesen 177 férfi és 57 női dolgozót helyeztek el. 1953. második felében 142 vagongyári dolgozó kapott új lakást. Az év folyamán a novákpusztai üdülőben 120 bölcsődés és 18 iskolás gyermeket üdültetett a gyár. A gyár korábban saját kezelésben levő üzemi konyháját 1953. második felében az üzemélelmezési Vállalat vette át. A kormányprogram megjelenése után az üzemi étkezdék nagy részében vendéglátóipari kiszolgálást létesítettek.25 44