Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Első fejezet. A Vagongyár a felszabadulástól az újjáépítés befejezéséig (1945-1949)
Néhány fontos termelőrészleg teljes termelése mFt-ban I. tervév ossz. mFt 5 hónap ossz. mFt III. tervév ossz. mFt Vagon- és kisvasútosztály 116,96 58,1 199,99 Autóosztály 29,29 18,17 60,92 Híd- és vasszerkezeti o. 33,59 16.42 43,46 Csavargyár 14,32 7,43 19,51 Daruosztály 8,03 4,38 24,26 Mezőgéposztály 7,06 26,00 Háztartási és szállítógépo. 5,26 15,35 A Ft-ban megadott teljes termelés összehasonlítása alapján látható, hogy az autóosztály termelése közelítette meg nagyságrendben legjobban a vagonosztály termelését. Az autóosztály termelésének növekedési üteme is igen erőteljes volt. A fizikai dolgozók átlagos létszáma a harmadik tervévben a fenti termelőrészlegeknél a következő volt: vagonosztály 1217 fő autóosztály 1070 fő hídosztály 627 fő csavargyár 414 fő daruosztály 147 fő mezőgéposztály 267 fő háztartási és szállítógéposztály 224 fő°° A különböző nagyságrendű termelési érték létrehozásához szükséges fizikaidolgozó-létszám a gyártmányok munkaigényességére utal. Munkaigényesség szempontjából az autógyár gyártmányai álltak az első helyen. Munkásjóléti intézkedések, kulturális élet, sport A felszabadulást követő hónapokban és az inflációs időszakban a munkásokról való gondoskodást elsősorban az üzemi bizottság vállalta magára. A gyár dolgozói számára az alapvető élelmiszerek beszerzését és szétosztását az üzemi bizottság végezte. Noha a stabilizáció után a szervezett élelmiszerellátásra többé szükség nem volt, az inflációs időszakban megindított üzemi étkeztetést a gyár továbbra is biztosította. A szakszervezeti bizalmi testületek és az üzemi bizottság közötti együttműködés megerősödésekor a szakszervezet átvállalta az érdekvédelmi feladatok egy részét és részt vett a szociális és munkavédelmi létesítmények kifejlesztésében, az üzemi kulturális és sportélet kiépítésében. Már az 1945-ös első szabad május 1-én fellépett a vagongyári dalárda és pályára léptek a labdarúgók. A játékosok több rendbeli felszerelést kaptak és a vállalat állandó orvosi felügyeletet biztosított számukra. 1946-ban a győri Vasas ETO a legjobb magyarországi csapatok között található.’1 A termelést szolgáló beruházásokon kívül nagy összegeket fordítottak a szociális és üzemegészségügyi létesítmények; öltözők, mosdóhelyiségek stb. helyreállítására és építésére. Kezdettől fogva komoly összegeket jelentenek az általános jóléti, kulturális célokat szolgáló kiadások is, mint az ETO evezősház épületének helyreállítása, a Vasas ETO és az üzemi tömegsport, az ETO Dal- és Társaskör támogatása, az orvosi rendelő, a csecsemőotthon, a tanonciskola és a tanoncotthon fenntartása, a vállalati üdülő fenntartása, a nyaraltatási költségek. 1946-tól kezdve Novákpusztán vagongyári üdülő működött, ahol 1947-ben a gyár dolgozóinak 150 gyermeke nyaralt gyári költségen. Ugyancsak 1947-ben a munkában kiváló eredményt elért dolgozókat jutalomüdülésben részesítették: 21 dolgozó Abbáziában, 10 Lillafüreden, 6 dolgozó pedig Novákpusztán üdült. 1948 végén a pártbizottság, az üzemi bizottság és a vállalat igazgatósága üzemi lap megindítására tett javaslatot. A Vagongyár üzemi lapja a „RÁBA" 1949. május 1-én jelent meg.
