Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Harmadik fejezet. Új utakon az újraegyesítés után (1964-1972)
Indonéziának, Egyiptomnak, Csehszlovákiának szállított vasúti kocsik modelljei mellett azonban az MVG gyártmányaként látható volt már a RÁBA-MAN 2154 HM 6 U típusú fekvő motor és a szovjet és lengyel exportra készített hátsóhíd is. 1969-ben a legnagyobb külkereskedelmi partner, a Szovjetunió részére 018-80-as típusú trolibuszba beépíthető és 008-as típusú különféle járművekbe beépíthető hátsóhidakat szállított a vállalat. Az utóbbi változatot 1969-ben fejlesztették ki és a Budapesti Nemzetközi Vásáron már 6000 db szállítására kötöttek szerződést. A fejlődés tendenciájára jellemző, hogy a vállalat termékeiből teljesített export részaránya még gyorsabban fejlődött, mint a termelésfelfutás. Nőtt azoknak a termékeknek a mennyisége is, amelyeket más gyártmányokba (autóbuszok, tehergépjárművek, motorvonatok) beépítve exportáltak. A harmadik ötéves tervidőszak végére az MVG jelentős új gyártókapacitásával, korszerű termékösszetételével sikerrel vette ki részét a járműprogram megvalósításából és eredményesen fejlődő exportjával összhangban állt a népgazdaság központi célkitűzéseivel. Az MVG a negyedik ötéves tervidőszak beindításakor A népgazdaság 1971—75-re szóló negyedik ötéves terve legfontosabb célként a társadalmi termelés hatékonyságának növelését, a kiegyensúlyozott és egyenletes gazdasági fejlődést, a termelés korszerűsítését és összetételének javítását, a kölcsönösen előnyös nemzetközi gazdasági kapcsolatok dinamikus bővítését, ezen belül a KGST-országokkal való együttműködés elmélyítését tűzte ki. A tervben kitűzött célok megvalósításának minél hatékonyabb elősegítését szolgálták a központi termelési programok. A változó piaci igények hatására szükség volt azonban a termékszerkezet korszerűsítésére irányuló vállalati kezdeményezésekre is. A negyedik ötéves tervidőszak folyamán a gépipar termelésének jelentős hányada továbbra is a közúti járműprogramhoz kapcsolódott. A gépipar egyik kiemelkedő fontosságú nagyvállalatának, a győri MVG-nek termelése, gyártI, mányösszetételének alakulása a közúti járműprogram teljesítésével állt összhangban. A harmadik ötéves terv időszakában az MVG a termelés volumenének, szervezettségének, technológiai színvonalának gyors emelésével felzárkózott az európai járműiparhoz. Az 1971-ben kezdődő újabb ötéves tervidőszakban a piaci igényeknek megfelelő, jól bevezetett gyártmányokkal kívánta a vállalat a termelési érték növekedését elérni. A vasúti gördülőanyag mennyisége az előző években gyártott egységek számához képest csökkent. Ez a csökkenés a vasúti ágazat termékei iránt a világpiacon tapasztalt keresletcsökkenés függvénye volt. A kereslet csökkenését többek között az okozta, hogy az európai vasutaknál befejeződött a második világháború alatt tönkrement vasúti gördülőanyag pótlása és egyben a vasúti szállítóeszközök korszerűsítése is. A vasúti személykocsiknál ezért a világpiacon túlkínálat jelentkezett, ugyanakkor a közúti szállítás előtérbe kerülése sürgette a korszerű közúti járművek gyártását. A vállalatvezetés időben felismerte a vasúti kocsigyártásban jelentkező konjunktúracsökkenést. Ennek következménye volt a vállalat gyártmányösszetételének megváltoztatása, a közúti járműgyártás körébe tartozó gyártmányok arányának fokozatos növelése. A gazdasági, piaci tényezők számbavételével hozott döntésnek a vállalaton belüli egyik kihatása volt a korábban a vasúti járműgyártásban foglalkoztatott dolgozók átcsoportosítása más munkahelyekre, illetve más szakmákba, a vagon gyáregységekből a motor-, hátsóhíd-, autó I. és járműgyáregységekbe. Egyes esetekben - új módszerrel a munkát igyekeztek új munkahelyekre áttelepíteni a közúti járműgyártás területéről. így a kerékhajtásház gyártósort a vagon fémipar alkatrészgyártáshoz, hídházhegesztő gyártósort a forgóváz és vasszerkezeti gyáregységbe telepítették. További átirányításokat tett szükségessé a melegüzemek összevonása és a hátsóhíd normáliaüzemének áttelepítése. A sárvári normáliaüzem beindítása az 1971. év harmadik negyedévének végén kezdődött meg.27 A távlati termelési célok megvalósítása érdekében a már meglevő termelési kapacitás további fejlesztésére volt szükség. A negyedik ötéves népgazdasági terv nagy beruházásai között szerepelt a Magyar Vagon- és Gépgyár motorgyártó és futóműgyártó kapacitásának befejezése. 1972 végére a motorprogram keretében szerszámgépek, gépi berendezések, a kovácsüzemi nemesítő kemencesor, elektronikus szá-112
