Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)

Harmadik fejezet. Új utakon az újraegyesítés után (1964-1972)

A teljes termelési érték növekedése elsősorban a kiépített új kapacitások, az ezeknek megfelelő új gyártmányösszeté­tel termelés- és termelékenységnövelő hatására jöttek létre. Pozitív tényezőként hatott a munkaerő-fluktuáció mérséklő­dése, a begyakorlottság növekedése, a technológiák és gyár­tási rendszerek stabilizálódása is. A vállalat átlagos állo­mányi létszáma 1969-ről 1970-re csökkent, ami kihangsú­lyozza, hogy a termelésfelfutást az MVG teljes egészében a termelékenység növekedésével biztosította. A vállalat fej­lődésének fontos mutatóiból is kitűnik, hogy a szükséges gyártási kapacitások zömének létrehozásával a vállalat a kialakított nagy sorozatú gyártás kezdeti nehézségein túl­jutott és megteremtődtek az alapok a teljes kapacitás elő­nyös kihasználásához. A vállalat fejlődésének egy másik jellemző adata a válla­lat alapterüietének, illetve beépített területének alakulása. A harmadik ötéves tervidőszak alatt az MVG területi adatai az alábbiak szerint alakultak: A harmadik ötéves tervidőszak területi adatai Év Alapterület m2 Beépített terület 1965 (bázis) 879 576 266 221 1966 879 576 266 221 1967 904 236 276 007 1968 954 985 357 894 1969 2 444 127 394 428 1970 2 445 836 395 358'2<i Végeredményben az MVG fejlesztésére vonatkozó dönté­sekkel összhangban kialakított új termelési kapacitások el­sősorban új gyártmányok előállításának lehetőségét terem­tették meg, tehát a termékszerkezet megváltoztatását szol­gálták. A termékszerkezet megváltoztatására vonatkozóan hozott legfontosabb döntés a gyártott vasúti gördülőanyag meny­­nyiségének csökkentése volt. A harmadik ötéves tervidőszak folyamán végzett piackutatások megerősítették az MVG ve­zetőinek a vasúti gördülőanyag-gyártás visszafejlesztésére 109 vonatkozó elhatározását. A visszafejlesztést azonban lassú ütemben végezték és az MVG továbbra is létesített előnyös­nek ígérkező üzletkötéseket vasúti gördülőanyag gyártására, így 1966-ban 409, 1967-ben 470, 1968-ban 410 vasúti sze­mélykocsi, ezen kívül a három év alatt még mintegy 800 vasúti tartálykocsi készült az MVG-ben. A harmadik ötéves tervidőszak utolsó két évében viszont megindult a vasúti gördülőanyag gyártásának csökkenése. 1960 és 1970 között a közúti és a vasúti gyártási ágazat az alábbi nagyságrendben szerepelt a befejezett termelés­ben : Év Futómű és alkatrész a Közúti Rába—MAN gépjármű motor befejezett termelés %-ában Vasúti járművek 1960. 21,1 _ _ 42,4 1961. 26,9--43,8 1962. 25,2--42,1 1963. 27,5--45,7 1964. 25,2--40,7 1965. 24,0--38,7 1966. 25,2--40,2 1967. 28,8-0,1 43,4 1968. 34,5-3,5 43,5 1969. 42,4 0,1 9,6 37,3 1970. 37,4 3,1 14,0 25,9 A közúti járműmotor- és a futóműgyártáshoz szükséges kapacitások fokozatos létrejöttével egyre emelkedett az MVG termelésében a futómű és alkatrész, a közúti jármű és a RÁBA—MAN-motor hányada, a vasúti járműgyártás viszont - noha még jelentős hányadot képviselt —, egyre csökkenő tendenciával szerepelt. A belföldi értékesítés terén a legfontosabb megrendelők az IKARUS, a Csepel Autó, a MÁV, a Ganz-MÁVAG voltak. Az exportált termékek túlnyomó része a Szovjetunióba, Len­gyelországba, Csehszlovákiába és Romániába irányult. A tervidőszak elején az export jelentős része vasúti gördülő­­anyag volt. Az 1968-as Budapesti Nemzetközi Vásáron az

Next

/
Thumbnails
Contents