Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Harmadik fejezet. Új utakon az újraegyesítés után (1964-1972)
A teljes termelési érték növekedése elsősorban a kiépített új kapacitások, az ezeknek megfelelő új gyártmányösszetétel termelés- és termelékenységnövelő hatására jöttek létre. Pozitív tényezőként hatott a munkaerő-fluktuáció mérséklődése, a begyakorlottság növekedése, a technológiák és gyártási rendszerek stabilizálódása is. A vállalat átlagos állományi létszáma 1969-ről 1970-re csökkent, ami kihangsúlyozza, hogy a termelésfelfutást az MVG teljes egészében a termelékenység növekedésével biztosította. A vállalat fejlődésének fontos mutatóiból is kitűnik, hogy a szükséges gyártási kapacitások zömének létrehozásával a vállalat a kialakított nagy sorozatú gyártás kezdeti nehézségein túljutott és megteremtődtek az alapok a teljes kapacitás előnyös kihasználásához. A vállalat fejlődésének egy másik jellemző adata a vállalat alapterüietének, illetve beépített területének alakulása. A harmadik ötéves tervidőszak alatt az MVG területi adatai az alábbiak szerint alakultak: A harmadik ötéves tervidőszak területi adatai Év Alapterület m2 Beépített terület 1965 (bázis) 879 576 266 221 1966 879 576 266 221 1967 904 236 276 007 1968 954 985 357 894 1969 2 444 127 394 428 1970 2 445 836 395 358'2<i Végeredményben az MVG fejlesztésére vonatkozó döntésekkel összhangban kialakított új termelési kapacitások elsősorban új gyártmányok előállításának lehetőségét teremtették meg, tehát a termékszerkezet megváltoztatását szolgálták. A termékszerkezet megváltoztatására vonatkozóan hozott legfontosabb döntés a gyártott vasúti gördülőanyag menynyiségének csökkentése volt. A harmadik ötéves tervidőszak folyamán végzett piackutatások megerősítették az MVG vezetőinek a vasúti gördülőanyag-gyártás visszafejlesztésére 109 vonatkozó elhatározását. A visszafejlesztést azonban lassú ütemben végezték és az MVG továbbra is létesített előnyösnek ígérkező üzletkötéseket vasúti gördülőanyag gyártására, így 1966-ban 409, 1967-ben 470, 1968-ban 410 vasúti személykocsi, ezen kívül a három év alatt még mintegy 800 vasúti tartálykocsi készült az MVG-ben. A harmadik ötéves tervidőszak utolsó két évében viszont megindult a vasúti gördülőanyag gyártásának csökkenése. 1960 és 1970 között a közúti és a vasúti gyártási ágazat az alábbi nagyságrendben szerepelt a befejezett termelésben : Év Futómű és alkatrész a Közúti Rába—MAN gépjármű motor befejezett termelés %-ában Vasúti járművek 1960. 21,1 _ _ 42,4 1961. 26,9--43,8 1962. 25,2--42,1 1963. 27,5--45,7 1964. 25,2--40,7 1965. 24,0--38,7 1966. 25,2--40,2 1967. 28,8-0,1 43,4 1968. 34,5-3,5 43,5 1969. 42,4 0,1 9,6 37,3 1970. 37,4 3,1 14,0 25,9 A közúti járműmotor- és a futóműgyártáshoz szükséges kapacitások fokozatos létrejöttével egyre emelkedett az MVG termelésében a futómű és alkatrész, a közúti jármű és a RÁBA—MAN-motor hányada, a vasúti járműgyártás viszont - noha még jelentős hányadot képviselt —, egyre csökkenő tendenciával szerepelt. A belföldi értékesítés terén a legfontosabb megrendelők az IKARUS, a Csepel Autó, a MÁV, a Ganz-MÁVAG voltak. Az exportált termékek túlnyomó része a Szovjetunióba, Lengyelországba, Csehszlovákiába és Romániába irányult. A tervidőszak elején az export jelentős része vasúti gördülőanyag volt. Az 1968-as Budapesti Nemzetközi Vásáron az
