Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Harmadik fejezet. A Vagongyár a húszas években. 1920-1929
nyilvántartásában 1922-ben 5 db minta teherautó szerepel ,,reversier'’-rel és két kormánnyal. A szemtanúk elbeszélése szerint az egyik kormány a vezetőfülkében, a másik kormány pedig hátul, a rakodótér egy elkerített részében volt/*9 1920-21-ben továbbfejlesztették a személy- és teherautók gyártását. Számos, korábban idegenektől beszerzett alkatrészt a Vagongyár most már maga állít elő. 1922-re elkészült továbbá a V-alvázra épített tehergépkocsi ,,Astra” rendszerű, faszéntüzelésű generátorral felszerelt változata is. Ennél a vegyes üzemű motort megfelelő keverőszelep segítségével benzinről szívógázra lehetett átállítani. Az ,,Astra” rendszerű generátor a vezetőfülke bal oldalán, a szűrő- és hűtőberendezés a jobb oldalon volt beépítve.:)0 Ugyancsak 1922-ben bemutatták a V-alvázra épített ún. műhelykocsit is. A zárt felépítményű műhelykocsi kinyitható oldalfallal készült. A műhelyautók szekrényében egy egyetemes szerszámgép (eszterga, fúró, maró stb.) volt elhelyezve. A szerszámgépet a gépkocsi motorjáról hajtották meg. Ezenkívül lakatos-, bádogos-, kovács- és asztalosmunkák elvégzéséhez szükséges kéziszerszámok is tartoztak a műhelyautó felszereléséhez. Műhelyautókat magyar magáncégeknek és 1924-ben Bulgáriának is szállított a gyár. A V- alvázra épített teherautók teherbírását időközben növelték. 1924-25-ben már 4-5 tonna teherbírású ,,V” típusú tehergépkocsikat gyártottak.01 További — a ,,V-alvázra épített — különleges felépítmények voltak: a) az útépítésnél és egyéb földmunkáknál jól bevált, kézi hajtású, Oschner rendszerű vagy fogasrúdemelős, oldalra billenős, billenőszekrényes tehergépkocsik; ezeknél a vezetőfülke rögzített tetővel, oldalfalakkal és szélvédővel készült (1924-1925); b) a két- és háromrészes, 5000 literes tartálykocsik és a 4500 literes locsolóautók. Ez utóbbiakat kívánság szerint vagy a vezetőülés mellől, vagy a tartály végébe épített ülésből lehetett szabályozni. A locsolási szélességet a gravitációs esésen kívül ezeknél a típusoknál még a redukciós szelepek beiktatása mellett a kipufogógázokkal lehetett fokozni.52 A rendelésnyilvántartás szerint az utolsó ,,V” típusú autókat (5 tonnás teherautó, illetve locsolóautó) 1927-ben és 1928-ban szállították le. A ,,V-alvázra épített járművekből összesen mintegy 500 darab készült. A RÁBA GRAND személyautó A Grand típusú személyautók a háború előtt nyitott és csukott, hatszemélyes karosszériával, a háború alatt pedig katonai parancsnoki és sebesültszállító felépítménnyel készültek. A háború után a Grand kocsik alvázszerkezete nagyjából változatlan maradt. A motorok teljesítményét az eredeti 35 lóerőről 50 lóerőre emelték, és könnyű fémdugattyúkat, kör keresztmetszetű, üreges szárú hajtórudakat, Bosch rendszerű indító- és világítóberendezést építettek be. A háború után a Grand-alvázra részben személyautó-karosszériát, részben pedig csomagszállításra is alkalmas, zárt karosszériát építettek.53 1923-ban a Rába Grand autók részt vettek az osztrák—magyar túrán, és az egyik ezüstérmet és díjat is nyert.54 A Rába Grand személygépkocsiból összesen 250 darabot gyártottak. A legutolsó tételt, amelyben személyautóalváz, illetve szekrény, nyitott, ill. csukott, csomagszállításra is alkalmas szekrény is szerepelt, 1925-ben fejezték be. Ez az utolsó sorozat 20 darabból állt. A RÁBA P gépkocsi 1911-ig Csonka János tervei alapján és irányítása mellett a Vagongyár összesen 91 postai csomagszállítókocsi-alvázat gyártott le. 1913 végén a Posta a Vagongyártól 1,5 tonnás, könnyű teherautókat rendelt. A Vagongyárban ekkor fejlesztették ki a Rába P típusú teherautókat. A szerkesztésnél a korábbi ,,Csonka”-postaalvázból indultak ki. Közbevetve itt megemlítjük, hogy bármilyen hasznos és eredményes volt is Csonka Jánosnak a műegyetemi tanműhelyben végzett sok irányú munkája a műegyetemi oktatás szempontjából - a műegyetemmel kötött megállapodás alapján Csonka ugyanis a gépműhelyt tanítási időn kívül iparfejlesztési célokra igénybe vehette —, a vezető gépipari vállalatok Csonkában csak a konkurrenst látták, és kifogásolták ipari tevékenységét. Csonka ezért 1912-ben felbontotta a műegyetemmel kötött szerződését, és motorjának terveit a gyártás jogával együtt átadta három nagy gyárnak, amelyekkel korábban is együttműködött (Rock István-gépgyár, Magyar 88
