Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Második fejezet. A Vagongyár a Tanácsköztársaság alatt
A Vagongyár a Tanácsköztársaság alatt Győrött az 1910-es statisztikai adatok szerint a város iparban elhelyezkedett lakossága 46,8 százalékot tett ki. (Budapesten ugyanekkor az ipari foglalkozású lakosság számaránya 45,2 százalék volt.) A győri ipari munkásság jelentőségét számarányán túl fokozta még, hogy két nagy gépipari vállalatnál, a Vagongyárban és az Ágyúgyárban szervezett és harcos vasasgócok alakulhattak ki. A Vagongyár a háború alatt elsőrendű hadi fontosságú szállítóeszközöket gyártott - a hadiipar üzemben tartásához fontos szénszállító kocsiktól kezdve a katonai tehergépkocsikig, a parancsnoki autókig. A közvetlenül a háború kezdete előtt üzembe helyezett Ágyúgyár pedig a Monarchia legkorszerűbb hadiüzeme volt. A háború folytatása szempontjából létfontosságú volt az Ágyúgyár és a Vagongyár lehetőleg zavartalan üzemének biztosítása. A két gyár munkáslétszáma a háborús behívások ellenére sem csökkent. Az Ágyúgyár gyorsan felduzzasztott ötezres munkáslétszáma tűrhetetlenné tette a városban a lakásviszonyokat. Az élelmezési nehézségek is már 1915-ben megkezdődtek. Az árpa- és kukoricalisztből készült kenyérből is csak kis darab jutott. Meg kellett ismerkedni a zsírtalan és hústalan napokkal, s végül is többszörösen csökkentett fejadaghoz kellett szabni az igényeket, ha pedig a fejadag nem volt elég - és hogyan lehetett volna elég -, a pótlást árdrágítóktól, feketézőktől kellett megszerezni uzsoraárakon. Az elégedetlenség nőttön nőtt. Az egyre erősbödő győri munkásmozgalomnak tudható be, hogy a várost a rendes helyőrségen kívül idegen katonák szállták meg, olyan nagy számban, hogy egy részüket már nem tudták a kaszárnyákban elhelyezni. Ezeknek számára fabarakkokat építettek. A háború idején Győrött állomásozott egy bosnyák ezred, egy galíciai ulánus ezred és egy csehországi nehéztüzérüteg. Maga az Ágyúgyár teljesen katonai vezetés alatt állt. A Vasasszakszervezetek Országos Vezetősége Szaton Rezsőt és tizenhárom társát küldte Győrbe a munkásság megszervezésére.1 Szaton Rezső megérkezése előtt alig volt néhány szervezett munkás az Ágyúgyárban. Másfél év alatt a kiküldöttek a gyár dolgozóit teljes számban beszervezték. A taglétszám rendszeresen négy—ötezer között mozgott. Amikor a szervezés már megfelelő eredményeket ért el, az ágyúgyáriak a vagongyáriakkal kapcsolatot létesítettek. A két gyár bizalmi testületé megegyezett, hogy ezentúl közösen vagy egymásra támaszkodva szervezik akcióikat. Ez az elhatározás természetes volt. A szervezett munkások többsége mindkét gyárban vasas volt, és a két gyár szakszervezeteinek létszáma együtt 7-8 ezer tagot tett ki. Noha, mint rámutattunk, az egyre fokozódó elégedetlenséget elsősorban a közellátási helyzet romlása és az állandóan növekvő megélhetési gondok szították, a szervezett munkásság figyelme a napi gondokon túl az oroszországi események felé is fordul. Győrbe is eljut a híre a februári orosz polgári forradalomnak. 1917. április 19-én pedig a Győri Hírlap a későbbi fejleményekről tudósít: ,,A Lenin-párt a kormány eltávolítását követeli” — írja. A fokozódó forradalmi hangulatnak egyik jele, hogy a főkapitány Győrött 67
