Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
gálta ki. A kovácsüzemben több hidraulikus sajtó volt: ezeket használták a forgóvázak, vasútikocsi-alvázak és katonai járművek nagy, sajtolt lemezből készült tartóelemeinek előállítására. A kovácsüzemben használt gőzkalapácsokkal, ejtőkalapácsokkal és korszerű kovácsológépekkel, valamint a gyártáshoz rendelkezésre álló gázkemencékkel a legkülönfélébb kovácsdarabokat tudták legyártani, még különleges anyagokból is. A gyár vasöntödéjének felszereléséhez tartoztak: 2 kúpolókemence, hidraulikus és kézi formázógépek és a legkülönbözőbb korszerű segédberendezések. A vasöntöde fedezte a gyár egész szürkeöntvény- és kéregöntvény-szükségletét, azonkívül idegenek számára is dolgozott, maximálisan 10 000 kg súlyú munkadarabokat készített. Az acélöntődében Siemens—Martin-kemencékkel a legkülönbözőbb acélöntvényeket készítették. A vasúti kocsik, a hadfelszerelési cikkek, a hadijárművek, valamint a keskeny nyomtávú vasutak számára készülő gördülőanyag-gyártásra sok, részben igen korszerű szerszámgéppel felszerelt vas- és fémmegmunkáló műhely, famegmunkáló műhely, nagy faraktár és nagy szerelőcsarnokok álltak rendelkezésre. A vasszerkezet- és hídgyártó részleghez külön megmunkáló- és szerelőműhely tartozott a megfelelő — darukkal kiszolgált — szabadtéri szerelőhelyekkel, a szükséges hidraulikus, pneumatikus és villamos szegecselő- és kéziszerszámokkal, valamint vas- és lemezmegmunkáló berendezésekkel. Az autógyár az egyéb gyártórészlegektől elkülönítve, külön épületekben nyert elhelyezést. Az autógyárnak is voltak a legkiválóbb, speciális gépekkel felszerelt megmunkálóműhelyei, volt anyagvizsgáló részlege, motorkísérleti részlege, valamint lakatos-, szerelő-, edző- és szerszámkészítő műhelye. Az autógyártáshoz szükséges nyersanyagokat és félkész gyártmányokat külön raktározták. A gyár összes gépeinek karbantartásával és a szükséges szerszámok elkészítésével külön — speciális gépekkel és berendezésekkel felszerelt — részleg foglalkozott. 1918-ban a gyár 300 000 m- területet foglalt el.183 Az utolsó háborús évek nagy anyaghiányával áll kapcsolatban egy érdekes műszaki kezdeményezés: a vasbeton uszályok gyártása. A háború végén, 1918-ban az Ipar-csatorna torkolatának keleti részén - Likócspusztánál - elkezdték a „Fluvia Hajógyár” építését. A hajógyárban szabadalom alapján betonuszályok gyártását tervezték. Az uszály anyaga drótvázra fröcskölt, mintegy 7—8 cm falvastagságú beton volt. A betonból készült hajótesttel jelentős mennyiségű acélt takarítottak meg. A Fluvia Hajógyár nem működött sokáig, az elgondolás valószínűleg nem vált be. Ez a gyár elsősorban nem a Vagongyár, hanem a Wiener Bankverein vállalkozása lett volna. A gyár alapítását szorgalmazó Fratelli Cosulich-cég 10 millió korona befektetéssel 300 tonnás hajók gyártására akart berendezkedni. Cosulich Oszkár, a Fratelli Cosulich-cég vezető tagja a Wiener Bankverein igazgatóságának tagja volt.184 A gyártmányok A világháborút megelőző és a háborús évek alatt a Vagongyár addigi gyártmányait változatlanul tovább gyártotta. A vasúti kocsik gyártásánál a háború alatti szállítóeszközhiány megnövelte ugyan a rendelésállományt, de műszaki szempontból nem hozott fejlődést. A gyár a már addig is szokásos, főleg különféle teherkocsitípusokat gyártotta a lehető legnagyobb mennyiségben. A háború alatt a gyár természetesen nagyon sok megrendelést kapott hadfelszerelési cikkekre. A már 1908-tól önálló részleggé kiépített hadianyaggyártó üzem elsősorban mindenféle katonai járművet gyártott, így páncél borítású, illetve páncél borítás nélküli lőszerszállító kocsikat, különféle tüzérségi vontatókat, betegszállító kocsikat, vízszállító kocsikat, tehergépkocsi-pótkocsikat, de aknavetőket, szétszedhető barakkokat, céltáblaállványokat stb. is. Ezt a részleget 1915-ben tüzérségi és autókerék-gyártással bővítették ki.1,4’ Ezeknél a gyártmányoknál főleg a mennyiségi gyártás megszervezése jelentett problémát. Noha a gyár korabeli prospektusa szerint a kérdéses gyártmányok tervezésével is foglalkoztak, a katonai irányító szervek részletes előírásai nagy kötöttséget jelentettek, és önálló kezdeményezésre nem sok lehetőség kínálkozott. Ebben az időszakban a Vagongyár egyedül az autógyártás terén tett műszaki fejlesztési szempontból is újdonságot jelentő, nagy horderejű kezdeményező lépést, amikor 1913- ban megszerezte az Erste Böhmisch-Mährische Maschinenfabrik gépkocsijainak gyártási jogát, a ,,Praga”-licencet. A Prága Autógyárat az Erste Böhmisch-Mährische Maschinenfabrik egy részlegeként 1907-ben alapították. Kezdetben Isotta-Fraschini- és Renault-licencek alapján gyártottak 50