Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
vállalat tulajdonát képezi, és elesnek a telkekért a Szeszgyárnak évenként fizetett bérleti összegek. A vételár kifizetése a következő üzletévben lesz esedékes. Az ötödik üzletév 4566,- korona tiszta nyereséggel zárult. Ez az irányzat folytatódott az 1903-1904-es üzletévben is.9° A gazdasági válság hátrányos kihatásait az ipar monopolszervezetek megalakításával igyekezett ellensúlyozni. Magyarországon az egyetlen egységes gyártási profil, ahol tömegtermelésről lehetett beszélni, a vagongyártás volt. Érthető tehát, hogy már 1900 körül megkísérelték a vagonkartell létrehozását. Ez a kartell, amelyhez a Ganz, Schlick Weitzer, Danubius és a győri Vagongyár tartozott volna, azért nem jöhetett létre 1902-ben, mert a győri Vagongyár kevésnek találta a neki szánt kontingenst.96 Az 1905-1906-os üzletévben a Vagongyár is erősen érzi a hosszan elhúzódó válság, majd azt követő pangás hatását, amelyekről egy korabeli áttekintés így számol be: ,,A hazai ipar és különösen a nagy- és gyáripar a fennforgóit szomorú politikai viszonyok között az 1905. évben is számos ágazatában ismét a tespedés, a napról napra való élés állapotát sínylette át. Az állami beruházások és megrendelések elmaradását, illetve a legszűkebb körre való szorítását súlyosan érezte iparunk. A hazai vas- és gépgyárak . . . többnyire nagyfokú munkahiányban szenvedtek.”97 A válságból eredő gazdasági nehézségeket ugyanis elmélyítette a forrongó politikai helyzet. A kormányzati válság, a választási harcok, az 1905. január 22-én kitört oroszországi polgári forradalom hírére meginduló munkásmegmozdulások mind hátráltatták a gazdasági stabilizációt. A Vagongyár belföldi megrendelések hiányában továbbra is exportra gyártott. Ezzel sikerült ugyan — amint az igazgatóság kifejezi — ,, munkás"’in к törzsét" fenntartani, de az eredmény nem állt összhangban a munkával és a kockázattal. Az 1905-1906-os üzletévről beszámoló igazgatósági jelentés a jövőt illetően sem derűlátó. A belföldi megrendelések mennyisége nőtt ugyan, de még így sincs teljesen kihasználva az üzemek termelési kapacitása, és ezért a közgyűlést előkészítik az 1906-1907-es üzletév várható kedvezőtlen gazdasági eredményére.98 A vállalat tehát 1902 óta osztalékot nem fizetett, és az 1905-1906-os üzletév gyenge eredménye után az igazgatóság még kedvezőtlenebb eredményre volt felkészülve. Ennek hatására a részvénytöbbséget kezében tartó Lederer család elhatározta, hogy tőkéjét kivonja a vállalatból. Az 1906-1907-es üzletévet lezáró, 1907. november 5-i tizedik A Vagongyár gazdasági eredményének alakulása 1900. és 1906. között üzletév Tiszta nyereség az üzletévben К Nyereségáthozat az előző üzletévről К Osztalék % 1900-1901 113 458 5 1901-1902 4 566 17 114-1902-1903 12 672 21 452-1903-1904 597 34 088-1904-1905 5 166 34 058-1905-1906 1 780 38 966-rendes közgyűlésen Lederer Emil és Lederer Ágoston már nem jelennek meg. Az addig a Lederer család tulajdonában volt 16 000 darab részvényt ezen a közgyűlésen az új tulajdonos, a Wiener Bankverein megbízottjaként dr. Gelinek Adolf helyezte letétbe.99 A Wiener Bankverein ebben az időben erőteljesebb tevékenységbe kezdett Magyarországon. Jellemző erre, hogy a Kereskedelmi Bank és a Wiener Bankverein 1906-ban olyan megállapodást kötöttek, amely a Kereskedelmi Bank magyarországi ügyleteiből a bécsi bankháznak 40 %-os részesedést biztosított. A győri Vagongyár mellett ekkor teljesen vagy túlnyomóan külföldi kézben volt 125 gépipari vállalat.100 Az új tulajdonos átszervezi a gyár műszaki és kereskedelmi szervezetét és ügykezelését.101 Az 1906-1907-es üzletév eredménye sem jó, az 1907—1908-as üzletév pedig veszteséges, de az 1906. második felében meginduló gazdasági fellendülés alapján várható a Vagongyár üzletmenetének javulása is. Optimizmusra adott okot még az 1907-es ipartörvény is, amely az eddigieknél jóval nagyobb lehetőséget nyújtott a kormánynak az állami ipartámogatáshoz. A kedvező gazdasági konjunktúra és a megélénkülő termelés első jele a szénhiány és a vagonhiány volt. A vagonhiány pótlására úgy az Államvasutak, mint a belföldi magánvasutak már 1906-tól kezdve nagy megrendelésekkel jelentkeztek. A belföldi megrendelések kedvező hatása a Vagongyárban 36
