Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
romszáz, ötszáz, kétezer és kétezerötszáz kilogrammos gőzkalapácsok voltak). A kovácsműhely kivételével minden helyiségbe alacsony nyomású gőzfűtést és villanyvilágítást terveztek.19 Egy 1943-ból származó rövid történeti visszapillantás szerint induláskor a Vagongyárban: „csak kovács, lakatos, eszterga, fúrás, prés, alváz-szerelő, asztalos és festőműhelyek voltak”.20 Mind a két változat nagyjából valószínűleg megfelel a valóságnak, hiszen az akkori gyártási technológiánál szükséges műveletek az azokban adott megmunkálási lehetőségekkel elvégezhetők voltak. 1896-ban az üzemekben három gőzgépegység volt, összesen 500 LE teljesítménnyel.21 Mindezt összevetve megállapíthatjuk, hogy a műszaki felkészültség és a gépi berendezés színvonalát tekintve — az akkori hasonló üzemekhez hasonlítva — a győri Vagongyár valóban korszerű gyárnak számított. Az üzem gépesítésének átlagos fokát a szokásos módon, az egy munkásra eső gépi erőn mérve, 1897 végén a Vagongyárnál 1 lóerőt kapunk (a gyár munkáslétszáma ekkor 500 körül van), ami az 1900-as magyar országos átlaggal egyenlő. Ez az érték majdnem ugyanannyi, mint a német nagyiparé, 1,07 LE. Ez mutatja, hogy Magyarországon az ipari forradalom betetőződött. Nálunk az ipari forradalom szűk területen zajlott le, mert míg Magyarországon 100 lakosra a nagyipari gépi erőből 1,8 LE esett, addig például Németországban 6,9 LE volt a 100 lakosra eső nagyipari gépi erő. Azonkívül Magyarországon a gépesítés nem volt egyenletes az egyes iparágakban. Legnagyobb volt a malomiparban, amely az ipari munkásságnak csak 4 %-át foglalkoztatta. A munkásság további 28,7 százaléka olyan üzemekben dolgozott, ahol a gépesítés foka 1-3 LE-t, 13,8 százaléka, ahol 0,5—1 LE-t ért el. Azokban az üzemekben, ahol a munkásság nagyobbik fele dolgozott, a gépesítés foka a 0,5 LE-t sem érte el, illetve gépesítés egyáltalán nem volt. Ezek az adatok is azt mutatják, hogy a gépesítés fokát tekintve a Vagongyár a magyar iparban előkelő helyet foglalt el.22 Az 1897-98-as első üzletév „Mérleg számlája” nemcsak a Vagongyár gazdasági helyzetéről nyújt tájékoztatást, hanem felvilágosítást ad a gyár épületeiről és berendezéseiről is. A várostól 7500 forintért kapott telken (a telek majdnem ajándék) álló építmények értéke 131 472 forint. Az épületek átalakítására 48 779 forintot költöttek. Az épületek törlesztésére 1247 forintot fordítottak. A gyár berendezését, felszerelését, a beszerzett anyagokat és a még teljesen el nem készült gyártmányokat a mérleg az alábbiak szerint értékeli: Gyárberendezés: 129 938 forint Szerszámok: 33 234 forint Vasúti vágányzat: 24 635 forint Villamossági berendezés: 47 737 forint Vízvezetéki berendezés: 3 926 forint Gőzfűtési berendezés: 7 486 forint Minták: 1 935 forint Tűzoltói felszerelés: 60 forint Ingóságok: 17 713 forint Fakészlet: 159 793 forint Vas és bádog: 72 002 forint Szegecsek és csavarok: 17 451 forint Acél: 2 228 forint Kocsialkatrészek: 9 365 forint Készülő megrendelések: 146 244 forint Tehát a tervezett gőzfűtés, vízvezeték és villanyvilágítás legalább részben megvalósult.23 Az első üzletév beszerzései az alaptőkéhez viszonyítva igen nagy értéket képviselnek. A gyár sok felszerelést hitelre vásárolt. A készletek között kiemelkedően nagy a fakészlet, ami arra mutat, hogy a gyár még nagyrészt fából készülő kocsik gyártására rendezkedett be. Az üzletévről szóló igazgatósági jelentés arról számol be, hogy 1897-ben az épületeket átalakították, és néhány új épület is elkészült, „azonkívül az összes műhelyek technikai berendezése is keresztülvitetett és jelenleg különös megelégedésünkre szolgál, hogy oly gyártelep felett rendelkezünk, mely az összes szakkörök kiváló tetszésének örvend”.21 Ami a gyárépületeket illeti, ebben a megállapításban bizony — még az akkori viszonyok között is — sok a túlzás. Az eredetileg ököristállónak készült épületek — bármilyen átalakítás után sem lehettek megfelelő műhelyek. Talán mindennél többet mond egy, a kortársak visszaemlékezéseiből feljegyzett kis jelenet: „Volt az egyik műhelyben egy hórihorgas gépmunkás. A feje mindig beleütődött a gerendába. De kifogott a műhelyen! Árkot ásott a gépe mellé, 14
