Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
hathengeres Diesel-motor gyártási jogát is, ezt azonban a sürgős katonai rendelések miatt sorozatban gyártani nem tudták. Az M. A. N. licenc alapján készült Diesel-motorok közvetlen befecskendezésű konstrukciók voltak, alulról vezérelt függőszelepekkel, felületi edzéssel készült ólombronz csészékben futó forgattyútengelyekkel és hajtórudakkal, siluminötvözetű könnyűfém dugattyúkkal, magas nyomású olajszivattyúval, centrifugál rendszerű vízszivattyús hűtéssel. A motorház és a hengertömb különleges ötvözetű szürkeöntvényből készült.60 A licencszerződés alapján a szerződés kiállításának időpontjától kezdődően két éven belül a Vagongyár jogosult elkezdeni az M. A. N. típusú Diesel-motorok gyártását. A motorokat síni járművekbe beépíteni nem szabad. A Vagongyár az M. A. N.-motorokat csak Magyarországon hozhatja forgalomba, viszont az M. A. N. a licencben gyártott motortípusokat és ezek alkatrészeit Magyarországra nem szállíthatja. A Vagongyár a RÁBA M. A. N.motorokat idegen üzemben gyártott alvázakba történő beépítésre is eladhatja. Licencdíjként a Vagongyár az első motortípusért egyszeri alkalommal 17 500 német márkát fizetett. A minden további motortípusért egyszeri alkalommal fizetendő összeg 12 500 márka volt. A Vagongyár ezenkívül minden egyes, a gyárban legyártott Diesel-motor után, a motornak a gyártási időpontjában a nürnbergi gyártelepen számított árát alapul véve, darablicencdíjat is fizetett. A darablicencdíj a szerződés időpontjában a D 0534-es típusnál 2200 RM a D 0530-as típusnál 2900 RM a D 1040-es típusnál 3200 RM volt.66 A négyhengeres típusból 25 darab, míg a hathengeres típusokból 50-50 darab motor készült el. A RÁBA M. A. N. D 0534 típusú, négyhengeres, 65 lóerős Diesel-motorokat 1938—1940. között a RÁBA—Super D típusú autóbuszokba építették be. A RÁBA M. A. N. D 0530 típusú, 80 lóerős Diesel-motorok a RÁBA—Special D típusú autóbuszokba és a RÁBA—Special D típusú tehergépkocsikba kerültek. A RÁBA M. A. N. D 1040 típusú, hathengeres, 100 lóerős motorokat a budapesti 50 férőhelyes „trambusz” típusú autóbuszokba építették be (a típus elnevezése RÁBA M. A. N. DS autóbusz). Ezeknek az autóbuszoknak különleges elrendezésű alváza volt, amely azonos tengelytávolság mellett nagyobb férőhelyet és kedvezőbb tengelynyomásokat biztosított.6' 129 1935-ben - tehát jóval a Diesel-motorok gyártása előtt - a Vagongyár egy másik műszaki újdonság, egy gőzmotor iránt is érdeklődött. 1935. június 5-én a vállalat szerződést kötött Ledács Kiss Aladár gépészmérnökkel, a Magyarországon 104 651. szám alatt szabadalmaztatott, valamint 6384 935. sz. alatt szabadalmazásra bejelentett találmányának, az ún. „rotációs hőerőgépnek” (gőzmotoraggregát) gyártása és értékesítése tárgyában. A megállapodás értelmében Magyarországra, Lengyelországra, Jugoszláviára, Romániára, Bulgáriára, Oroszországra, Törökországra, és Egyiptomra a Vagongyárat illette meg a találmány kizárólagos gyártási, terjesztési és értékesítési joga. A szabadalomra vonatkozó levelezésből kitűnik, hogy a gőzmotort közúti járműbe, „gőzkocsiba” akarták beépíteni. A szerződés megkötése után a feltaláló irányításával a Vagongyárban hozzáfogtak a prototípus elkészítéséhez. A munkát azonban a gyárban éppen akkor folyamatban levő nagymérvű átszervezés akadályozta, a prototípus nem készült el határidőre, és így a szerződést 1936 szeptemberében felbontották.68 A RÁBA—Krupp tehergépkocsi-alaptípusból az igényeknek megfelelően szintén kifejlesztettek néhány speciális változatot. 1931-re már elkészült a katonai célokra kialakított L3,6H típusú, 3 tonnás, magas rámás, kéttengelyes tehergépkocsi és az L3H—63-as típusú, különleges (terepjáró), szintén magas rámás, de háromtengelyes tehergépkocsi. Az utóbbinak két hátsó tengelye csigakerékhajtású volt, és a tengelyek felfüggesztését vízszintesen elhelyezett tekercsrugózással, illetve himbákkal oldották meg. A honvédség már 1931 folyamán 14 darab RÁBA-Krupp terepjáró gépkocsit vett át.69 Az L3,6H típusú teherautókból készültek ún. vegyes üzemű sínautók is, amelyeket szükség esetén országúti közlekedésre is át lehetett állítani. Ilyen „vágánygépkocsikat” 1935-ben a MÁV és a honvédség is vásárolt. Az L3,6H-alvázra nemcsak katonai felépítmények kerültek, hanem ezzel az alvázzal 1934-ben és 1937-ben polgári rendeltetésű 4000 literes üzemanyagszállító tartálykocsit is készítettek. 1939-ben pedig az L5N típusú RÁBAKrupp-alvázra 5000 liter befogadóképességű üzemanyagszállító tartálykocsi készült a honvédség részére. A nem katonai típusú RÁBA—Krupp teherautókat elsősorban gyorsteherautóként áru- és anyagszállításra használták (textilüzemek, MATEOSZ-teherautók stb.). Különleges felépítményekkel - mint tartálykocsik, locsoló- és három oldalra billenthető kommunálkocsik — a RÁBA-Krupp tehergépkocsik
