Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
a gyár a RÁBA-,.Super” 3900 mm tengelytávú, 2,5 tonnás tehergépkocsit. Az új gyártmány motorja és hajtóművei a RÁBA—AFi-éval azonosak voltak. A hosszabb tengelytávnak megfelelően a tehergépkocsi platójának hosszúsága, illetve a felépítményre épített autóbuszok férőhelyeinek száma növelhető volt. Az alváz végébe építhető tűzoltószivattyút a sebességváltóból kiágaztatott póthajtómű segítségével lehetett meghajtani. 1937-ben a RÁBA-AFi-vel és a RÁBA—Super-rel lényegében azonos konstrukciójú, de nagyobb teherbírású (3,5 tonna) és nagyobb tengelytávú (4400 mm) újabb járművel, a RÁBA—Special-lal jelent meg Győr a piacon. A RÁBASpecial-nál öt fokozatú (gyorsító menetes) sebességváltót alkalmaztak, és a nagyobb igénybevételnek megfelelően megerősítették az alvázkeretet, a mellső és hátsó tengelyt. Ezekre a nagyobb teherbírású alvázakra egyrészt nagyméretű platós tehergépkocsikat, másrészt 30—34 személyes autóbuszokat, locsoló-, tartály- és különleges állatszállító felépítményeket építettek. A RÁBA—Super és a RÁBA—Special autóbuszok felépítményei már nem favázzal készültek, hanem úgynevezett „kalapprofilos”, hegesztett acélszerkezetek voltak; ez a megoldás növelte a konstrukció szilárdságát, és a súlycsökkentés szempontjából is előnyös volt. A Vagongyár autógyártó részlegében 1935 után fokozatosan külön ,,karosszéria-gyárat” fejlesztettek ki, amely nemcsak a saját gyártmányokhoz, hanem megrendelésre is készített autóbusz-karosszériákat, többek között a BSZKRT, a MÁVAUT, a Pécsi Autóbusz Vállalat, a Győri Autóbusz Vállalat, a Miskolci Autóbusz Vállalat részére is. A harmincas évek közepén kifejlesztett konstrukcióknál a vagongyári szerkesztők tudatosan törekedtek súlycsökkentésre. így az autóbusz-karosszériák mellett a tehergépkocsik és autóbuszok alvázait is gondosan méretezték, és igyekeztek a nagyobb teherbírást minél kisebb súlytöbblettel kihozni. A bizonyos ideig tartó üzemelés után a gyárba revízióra visszaérkező járműveknél külön vizsgálták, hogy az azonos rendeltetésű és típusú, de tudatosan és kísérleti céllal eltérően méretezett teherhordó elemek hogyan bírták az igénybevételt, és az így nyert tapasztalatokat a konstrukciók továbbfejlesztésénél gyümölcsöztették.63 A polgári kereslet és a honvédelmi beszerzések hatására megnőtt az eladott új konstrukciójú RÁBA—AF tehergépkocsik száma: 127 A RÁBA—AF típusú tehergépkocsik eladásának alakulása Év RÁBA-AFi db RÁBA—Super db RÁBA—Special db 1935 2 db mintakocsi 1936 57 52-1937 75 28 1938 63 83 1939 187 (teherautó) 48 (alváz) 53 6 A RÁBA-AFi-alvázakra épült teherautókat elsősorban a honvédség vásárolta, a Super és a Special típusokkal pedig a polgári keresletet elégített ki a Vagongyár. Felvetődött azonban a gyártott típusok esetleges megváltoztatásának gondolata is. A Vagongyár ugyanis olyan típusokat gyártott, amelyek külföldön is nagy sorozatban készültek. A rendelt darabszámok alapján nem látszott lehetségesnek gyártási költségek és ár tekintetében versenyképes sorozatnagyságok kialakítása. A gyár vezetői ezért elhatározták, hogy olyan gyártmányokra térnek át, amelyeket egyelőre még külföldön is csak kis sorozatban gyártanak: erre a célra megfelelőnek látszott kényesebb, speciális munkát igénylő, nyersolajmotoros teherautók gyártása.04 Ezért tárgyalásokat kezdeményeztek a Diesel-motoros tehergépkocsikat gyártó Maschinenfabrik Augsburg —Nürnberg céggel, és 1937 folyamán a gyár budapesti irodája lebonyolította az M. A. N. Diesel-motor licencvásárlást. A Vagongyár a nürnbergi gyártól négy- és hathengeres gépkocsi Diesel-motorok gyártási jogát vásárolta meg. 1937-ben a következő motortípusokra kötöttek licencszerződést: M. A. N. 0534-es típusú, négyhengeres Diesel-motor, 2200 percenkénti fordulatszám, 65 LE teljesítmény, M. A. N. 0530-as típusú, hathengeres Diesel-motor, 1900 percenkénti fordulatszám, 80 LE teljesítmény, M. A. N. 1040-es típusú, hathengeres Diesel-motor, 1900 percenkénti fordulatszám, 100 LE teljesítmény. 1940-ben kiegészítő licencmegállapodás alapján megszerezték még a D 1040 G típusú, 110 LE teljesítményű, szintén
