Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
egyesült a Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. tisztviselőinek és művezetőinek nyugdíjintézetével, és hogy azt a két vállalat a jövőben közösen tartja fenn. A vállalat cégszövege a jövőben a Gróf Csáky László „Ajax” Acélművek Rt. helyett „Gróf Csáky László Iparművek Részvénytársaság” lett.36 Az „Ajax” veszteséges vállalat volt. A Vagongyár és az „Ajax” megállapodtak abban, hogy a megvásárolt gépek, felszerelési tárgyak és készletek fejében kifizetett összegeket az „Ajax" teljes egészében a fennálló tartozások kiegyenlítésére fordítja, és ugyanarra a célra fordítja az üzem elhatározott részleges likvidálásából származó összegeket is. így tehermentesítették a megmaradt és a továbbiakban „Gróf Csáky László Iparművek Rt.” cég alatt működő vállalatot. A megállapodás értelmében az „Ajax” az 1935. július 1-én fennállott összes tartozásáról cégszerű aláírással ellátott, részletes kimutatást küldött a Vagongyárnak, feltüntetve ebben minden egyes hitelező cégét és a tartozás összegét. Az „Ajax” minden hónap elsején kimutatást adott az előző hónap utolsó napjáig a hitelezői státusban bekövetkezett változásokról, és a kifizetéseket - az „Ajax” utasításai alapján - a Vagongyár végezte. Az ügylet egy további feltétele volt, hogy az „Ajax” hitelezői jelentsék ki a Vagongyárral szemben, hogy a vételügylet alapján a Vagongyárral, mint üzletátvevővel vagy üzemutóddal szemben — az „Ajax” ellen fennálló követelés tekintetében — az 1908. LVII. t. c. alapján követelést támasztani nem fognak. Ilyen nyilatkozatot adott 1936 áprilisában a Pénzintézeti Központ, az M. Ált. Hitelbank, a Belvárosi Takarékpénztár, az M. Földhitelintézetek Orsz. Szövetsége, a Bp. Székesfővárosi Községi Takarékpénztár, az M. Leszámítoló és Pénzváltó Bank stb. A Vagongyár—„Ajax”-fúzió időpontjában a Vagongyár vezérigazgatója Révész Béla, a gyárigazgató Barcza Arnold volt. 1935. július 1-én vagongyári igazgatónak kinevezik Schnetzer Ágostont, az „Ajax” vezérigazgatóját és Mátray Lorándot, az „Ajax” igazgatóját. A fúzió létrejötte után a vállalat legfelsőbb vezetése névlegesen Révész Béla, valójában azonban Schnetzer Ágoston kezében volt. A RIMA részéről Mátyás Jenő RIMA ügyvezető igazgatót bízták meg a Vagongyár ügyeinek közvetlen és folyamatos ellenőrzésével. Schnetzer Ágoston és Mátyás Jenő mellett nagy befolyása volt még Mátrai Lorándnak. Ök hárman voltak - pillanatnyi beosztásuktól függetlenül - a Vagongyár vezetői; Ezt bizonyítja többek között az a mód, ahogy 1935 folyamán Révész Béla és Schnetzer Ágoston fizetését megállapították. Révész Bélának, a vállalat vezérigazgatójának 1935 decemberében megállapított fizetése: 18 000 pengő alapfizetés, 4000 pengő lakbér és 2000 pengő rendes évi jutalék: összesen évi 24 000 pengő. Ugyanekkor Schnetzer Ágoston fizetését évi 30 000 pengőben állapítják meg. Schnetzer Ágostonnak tekintélyes magánvagyona is volt, és kezében tartotta az „Ajax”, majd a Gróf Csáky László Iparművek Részvénytársaság részvénytöbbségét is.3' Amikor Révész Béla 1938. június 30-án nyugdíjba megy, Schnetzer az ügyvezető igazgató és Barcza Arnold a gyárigazgató. Révész Béla vezérigazgatót a vállalat saját kérelmére, egészségi okból mentette fel szolgálata alól 1938. június 30-ával. A nyugdíjazás feltételei: Révész Béla 1940. július 1-ig továbbra is rendes illetményeit kapja, majd ezt követően nyugdíjat állapítanak meg számára. A nyugdíj évi 18 000 pengő, valamint 1940. július 1-től kezdődően további évi 6000 pengő „esetről esetre megállapítandó alkalmas formában és jogcímen, olykép azonban, hogy ezen 6000 P-be beszámítandó a fentebb említett nyugdíjon kívül a vállalattól, vagy annak valamely érdekeltségétől bármily címen . . . folyósított mindennemű javadalmazás”38, Révész Béla azonban a nyugdíjat nem élvezhette, mert 1939. február folyamán meghalt. A Vagongyár néhány létfontosságú helyére, így a nyersanyagraktárba és a készáruraktárba stb. szintén RIMA bizalmi emberek kerültek, akik szigorúan őrködtek afelett, hogy az ügyintézés az anyavállalat utasításai szerint menjen. Az „Ajax” termelőberendezéseknek Győrött történt üzembe helyezése kapcsán átszervezték a Vagongyár öntödéjét. Az öntöde három részre tagozódott: acélöntöde, szürkevasöntöde (1935), fémöntöde (i936). Az acélöntöde 1941 decemberéig, a szürkevasöntödével egy csarnokban üzemelt, 1936-ban az újonnan szervezett fémöntödében elkezdődött az alumínium öntvények gyártása. Az acélöntöde 1935-ben a vagongyári Martin-kemencéket leszerelték és Ózdra szállították. Itt a RIMA termelőkapacitásába építették be. Győrött acélgyártásra a Martin-kemencék helyett az „Ajax”-tól hozott 300 kg-os, ívfényes olvasztókemencét helyezték üzembe. Ebben speciális összetételű „Ajax”-acélokat gyártottak, elsősorban gyorsesztergaacélt és szerszámacélt. A 300 kg-os kemencében gyártott acél olyan kiváló 118
