Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
a gabona volt. Amikor a győri gabonakereskedők ismételt sürgetésére 1854-55-ben elkészült a — már 1833-ban megkezdett, és a szabadságharc miatt félbeszakított — győr— brucki vasútvonal, az átrakó forgalom még erőteljesebbé vált. Egész kocsikaravánok hordták a gabonát a hajókból a teherpályaudvarra. Sorra alakultak a nagy gabonakereskedő cégek, amelyek a magyar gabonát Ausztriában, Csehországban, Németországban, Svájcban, sőt az északi államokban is elhelyezték. Győr legnagyobb versenytársa Pest volt. Győr és Pest kiegyezés előtti dunai gabonaforgalmát az alábbi adatok alapján hasonlíthatjuk össze: Győr és Pest gabonaforgalmának összehasonlítása Gabona érkezett a Dunán Év Pestre Győrbe hajó ezer q hajó ezer q 1858 405 733 817 3782 1859 444 825 638 2419 1860 362 513 744 2945 1861 584 1366 602 2430 1862 381 1005 425 2029 1863 503 1103 197 811 1864 318 580 265 1155 1865 291 640 469 1812 1866 277 547 532 2173 1869 520 1355 469 1756 1858. és 1869. között Pestre évente átlag 877 ezer q, Győrbe évente átlag 2132 ezer q gabona érkezett a Dunán. A győri gabonaforgalmat ezekben az években 280 kereskedő bonyolította le, 400 fuvaros, zsákhordó és felvigyázó segítségével. A gabonakereskedelem szolgáltatta a városi kereseti adó 60 %-át. 1876-ban már csak 84 gabonakereskedőt számláltak, akik a város kereseti adójának csupán 18 %-át fizették.2 1867 után Pesten állandóan növekedett a nagy malmok száma, a Duna-parton az ország vasútvonalainak gócpontjában felépültek a közraktárak, ahol a gabonát géppel rakták át a hajóról a vasútra. A pest —bécsi vasútvonal megnyitása után a pesti kereskedők — akik még vasúti tarifális kedvezményt is élveztek - könnyűszerrel megjelenhettek árujukkal a nyugati piacokon. A kedvezőtlen tarifamegállapítások miatt a győri kereskedők kiszorultak a forgalomból. Győrött a gabonaközraktár hiánya, a győri Duna iszaposodása a kereskedelem fejlődésének akadályaivá váltak. A győri kereskedők egyesülete — a Lloyd — a kiutat a város anyagi erőinek összefogásában és ipari vállalkozások létesítésében látta: „Korunkban már bizonyításra nem szoruló tény, hogy a közös veszélyt csak közös erővel lehet elhárítani . . . Nem azt akarjuk mi ezzel mondani, hogy a kereskedők és iparosok egyletekké tömörüljenek, ez úgy is megvan, megtörtént már régen, hanem hangsúlyoznunk kell, hogy a tőkés kereskedők egyesüljenek bizonyos vállalatok keresztülvitele ügyében, alapítsanak gyárakat, lépjenek öszszeköttetésbe a bel- és külföldi kereskedőkkel, így pénz szivárog be hozzánk, száz és száz szegény ember munkát kap és emelkedik a jólét és virágzás.”3 Győrött már a 19. század közepétől kezdve voltak — elsősorban élelmiszeripari — kisüzemek: malmok, tésztagyárak, cukorkagyár, olajgyár. Kiemelkedő jelentőségű létesítmény volt Kohn Adolf olajgyára (alapítva 1851), amely a 90-es évekig 80-100 emberrel dolgozott, majd később még tovább nőtt.4 A győri kereskedő tőkések első, nagyobb szabású közös ipari vállalkozása a Győri Szeszgyár és Finomító Rt. megalapítása volt (1884). A szeszgyártás az 1881-es ipartörvény alapján állami támogatást élvezett. Az 1886-os gazdasági válság azonban, párosulva a vezetőség előre nem látó pénzügyi politikájával, hamarosan anyagi nehézségekbe sodorta az új vállalatot. Viharos közgyűlés (1887) után az igazgatóság felhatalmazást kapott arra, hogy „akár a gyártelep eladása, akár új pénzerő bevonása iránt lépéseket tehessen”. A szükséges pénzügyi támogatást a Szeszgyár először a Wiener Bankvereintől, majd az osztrák Lederer tőkés családtól szerzi meg. így lesz Lederer Emil bécsi gyáros és Lederer Richard prágai gyáros a Győri Szeszgyár főrészvényese. A Szeszgyár révén a győri viszonyokkal ismerős Lederer-testvérektől indul ki alig tíz év múlva a győri vagongyár alapításának terve, és a Vagongyár kezdetben mint a „Szeszgyár testvérvállalata” szerepel.5 Győrött a Vagongyár alapítása előtt is működött már néhány vasipari kisüzem. Ezek közül a legrégibb az 1845-ben alapított „Stadel Károly Gazdasági Gépgyára”, a legnagyobb pedig a Győri Gőzhajózási Rt. hajógyára volt. A Stádel gyárban 1884-es adatok szerint évenként 10—15 teljesen felszerelt 8
