Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

III. fejezet. A vízvezeték

tató küzdelmet, szintén lemondott a munka foly­tatásáról. A legnagyobb nehézség abban rejlett, hogy a vizet távol tartsák a fúrás helyétől. Ez a feladat sokkal nehezebb volt ebben az esetben, mint mikor a folya­mok fenekén dolgozva, függélyes caissonokat bocsáj­­tanak a vízbe, a melyek sűrített levegővel tartják távol az alul betódulni akaró vizet. Ámde az a nyo­más, a mit a víz ez utóbbi esetben kifejt, egyenlő az alsó, vízszintes sík minden pontjában és így a víz­oszlop magassága szerint pontosan megállapítható a sűrített levegőnek az a túlnyomása, a mely távol tartja a caissonból a vizet és biztosítja, hogy a víz medrébe ereszkedő caissonban dolgozók nyugodtan végezhetik munkájukat a folyó fenekén. A mi ese­tünkben azonban a sűrített levegővel megtöltött szekrénynek nem az alján, hanem az egyik függélyes oldallapján kivánkozott be a víz. Hiszen a fúrást vízszintes tengely irányában végezték és így a szek­rénynek egyik függélyes lapja feküdt neki a ki­fúrandó földtömegnek, a melyen át hol felül, hol meg alul szivárgott be víz a szekrénybe. A függélyes síkban ugyanis különböző pontokban más-más a külső vízoszlop magassága és így más nyomást gyakorol a szekrény függélyes oldalának a felső szélén, mást az alsón. Ha már most az alsó szélnek megfelelő nagyobb nyomással szorítjuk a levegőt a szekrénybe, akkor megtörténhetik, hogy a levegő a felső porhanyos, vizes földön át, a hol kisebb a víz­nyomás kiszabadul, viszont, ha a szekrény felső él-LIVERPOOL VÍZMÜVE 73

Next

/
Thumbnails
Contents