Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

III. fejezet. A vízvezeték

A VÍZVEZETÉK kezelik és nem tűrik meg rajtuk a legkisebb tisztát­­lanságot sem. Ehhez képest igen sokszor kiemelik és tisztítják őket, még pedig oly formán, hogy az emelést víznyomással, a tisztítást pedig egy e czélra készült öblítő-turbinával végzik, a mely néhány perez alatt minden tapadó piszkot gyökeresen eltávolít. A lefolyócsöveken kiömlő víz egy boltozott csator­nába jut, és e csatorna 700 méter hosszúságon vezeti a tisztított vizet, eljuttatván egy alagúthoz, a mely átfúrja a tó délkeleti szélén emelkedő dombot. Az alagút átmérője több két méternél, hosszúsága pedig 4 kilométer. A domb túlsó oldalán a hosszú alagút kinyilik a szabadba és egy medenezében végződik, a melyben a három tovavezető csőnek beeresztőnyílásai nyernek elhelyezést. E hármas csővezeték minden egyes szálán naponta 90 millió liter víz áramlik keresztül. A most említett alagúttól eltekintve simán, kevés fúrással vezették a 134 kilométeres vízi utat, a mely két főrészből áll. E részek mindegyike egy-egy nagy tartóban, mondhatnók, hogy kiegyensúlyozó torony­ban végződik, a mely olyan magasságban nyer el­helyezést, a milyen magasságot a vízvezeték kezdő- és végpontja közt megállapított ideális lejtőn a víz­színnek e közbenső helyen el kell foglalnia. Norton­nál építették az első tornyot és mivel a víz folyása itt 34 méterrel fekszik alább az előírt vízvonalnál, a torony magassága 34 méter, tartójának méretei pedig 25 méteres átmérő és majd 10 méteres mély­ség. Ez a rengeteg tartó, a melynek űrtartalma 3250 70

Next

/
Thumbnails
Contents