Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

III. fejezet. A vízvezeték

LIVERPOOL VÍZMÜVE

házat, jobbat a réginél; jól szabályozott folyót, a mely nem kopogtat hívatlanul a portájukon, veszedelmet hozva a gazdára és egész házanépére ; kitűnő kocsintat, a mely a gáton végighúzódva keresztezi a völgyet és legvégül magát a völgyzáró gátat, a melynek hatalmas falát gyönyörűség nézni, a mikor 700 láb szélességben sustorogva, csillogva zuhan alá rajta a források kristálytiszta, habos vize.

A nagy fal építéséhez csak a követ és homokot kapták a helyszínén; a többi építő anyagot, a czementet, vasat, a gépeket, a szenet és ezernyi más apróbb-nagyobb dolgokat, a mik a gát emeléséhez szükségesek, vasúton, az utolsó vasúti állomásról pedig még 20 kilométerrnyi hegy-völgyes úton kocsival kellett helybe szállítani.

Az egész gátfalat véges-végig a legnagyobb gonddal, a legjobb anyagból építették, a mi természetes, mert hisz’ micsoda rémséges pusztítást vihetne végig a tó rengeteg mennyiségű vize, ha kiszabadulva a völgyzáró gát biztos öleléséből, neki zúdulna öldöklő sebességgel a Severn folyó partján épült városoknak.

Mikor hozzáfogtak a fal építéséhez, legelőször mély árkot húztak a völgyön keresztbe. Rengeteg szikladarabokat, a melyeknek 100 tonnánál is nagyobb volt a súlya, elhengergettek az ásott árok útjából és a szilárdan álló sziklák lejtős falába lépcsős mélyedéseket vágtak, aztán az egész felületet nagy nyomású vízsugárral és egyéb módon tisztára mosták és portlandczement-vakolattal vonták be. A gát közbenső falazatát kettőtől tíz tonna súlyig terjedő kövekből