Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
III. fejezet. A vízvezeték
A VÍZVEZETÉK kézi szivattyú segélyével a sűrített levegőt a pneumatik-kerékbe ? És bizonyára észrevette mindenki, hogy az a hajlékony cső, a mely a szivattyút összeköti a kerék üreges gummi gyűrűjével, miképen egyenesedik ki, valahányszor a szivattyú levegőt szorít rajta keresztül a gummicsőbe. Egy-egy csattanást hallunk minden löketnél és a lehajló csövecske ugyanakkor kiegyenesedik. Ez a kiegyenesítő tendencziája meg van a vízvezetéki csőben nyomás alatt tovaáramló víznek is és így nagyon tanácsos, lehetőleg enyhe hajlású csövek alkalmazása, a hol pedig az éles kanyarodás elkerülhetetlen, ott gondosan készült alapzathoz kell lehorgonyozni a kellően méretezett csöveket. A hirtelen hajlások egyformán veszélyesek akár a függélyes, akár a vízszintes síkban fordulnak is elő és annál a vízvezetéknél, a melyről most szó van, a legnagyobb kiegyengető erő a Eune folyó hídjánál lép föl, a hol 54 tonnának megfelelő nyomás feszíti a csöveket, a melyeket ennek ellensúlyozására kengyelekkel erős alapokhoz horgonyoztak. A meredek lejtőkön elhelyezett csöveket gyűrűkkel biztosítják a lecsúszás ellen és e gyűrűket betonba ágyazzák. A Thirlmertől Manchesterig teijedő vízvezeték háromféle szerkezeti részből áll. Vannak benne a víz részére alagutak, a melyek 26 kilométer hosszúságúak, beton csatornák, a melyek 68 kilométerre és csővezetékek, a melyek 83 kilométernyi hosszra terjednek ki. Az alagutak több mint 2 méter szélesek és magasak, 58
