Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

III. fejezet. A vízvezeték

MANCHESTER VÍZMÜVE

A tervek merészek voltak, majdnem oly merészek, mint a francziáké, a kik 550 kilométerre fekvő svájczi tavakból óhajtották Páris vízellátását, de keresztülvitelre ez ideig egyik sem került. Pedig most már alighanem későn is lesz, mert Manchester lefoglalta a maga részére a cumberlandi grófságban fekvő Thirlmer-tavat, Liverpool és Birmingham pedig a welszi tartományból kapják vizüket.

Leírjuk sorban e három város vízmüvét és végül nem feledkezünk meg Budapestről sem, a melynek vízellátása oly mintaszerű, hogy akárhány külföldi mérnök a vízművek tanulmányozása végett ellátogat Magyarországra.

Kezdjük az angolokon. Először Thirlmerhez vezet az utunk, egy kis tóhoz Anglia északnyugoti részében. A területe körülbelül 300 hold és nevezetességre csak 1894 óta tett szert, a mikor Manchester búcsút mondott a longdendalei vízműveknek, a melyek naponta mintegy 125 millió liter vizet szállítottak a lakosságnak. A fogyasztás már az 1875-ik év táján nagyon megnövekedvén, segítségről kellett gondoskodni. Tüzetes megbeszélések, tervezgetések után úgy határoztak, hogy megveszik Thirlmert és elhozzák a vizét a 180 kilométernyire fekvő prestwichi nagy reservoirokba.

1879-ben a parlament elfogadta a javaslatot és hat évvel később munkához fogtak az északnyugoti tavak táján. Thirlmer tavának északi végében töltést emeltek, a melyet középen egy kiemelkedő kőmagaslat két részre oszt. A szirtszerűen kimagasló közép-55