Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

II. fejezet. A Nílus megfékezése

A NÍLUS MEGFEKEZESE

vek alá támfalakat húznak és ezeket leviszik, míg sziklákra vagy legalább is oly talajra akadnak, a melyet már nem áztat át az áradó Nilus vize. Ezt a munkát végrehajtották, a nevezetesebb emlékművek erős támaszokon nyugszanak és így remélhető, hogy a modern mérnöki munkát senki sem vádolhatja majd meg barbár kíméletlenségéért.

A vízmű működése már most a következő. A mikor emelkedik a folyó vízállása a zsilipeket megnyitják, hogy a termékenyítő iszapot vivő vizet átbocsássák. A mikor csökken a víz magassága és a Nilus másodperczenként már csak 2000 tonna vizet szállít, a zsilipek kapui lassanként bezárulnak és a folyam túlfolyó vize a gát tetején ömlik át. Május, június és július hónapokban a felfogott vizet kiosztogatják a földművesek között. Hála a vízfogók kiválóságának, nagy vízmennyiségek állnak e czélból rendelkezésre, de azért túlbőnek a vízszolgáltatást még sem mondhatjuk. Ehhez képest Egyiptom kormányának egyik főgondját képezi, hogy az oktalan vízpazarlást minden áron meggátolja és hogy ennek a feladatának milyen erélylyel tesz eleget, azt a korlátozásoknak és szabályoknak az a hosszú sora bizonyítja, a melylyel takarékosságra inti, sőt kényszeríti a lakosságát és a melylyel, jellemző példaként — a vedrekben való vízhordást is csak bizonyos meghatározott időben engedi meg.

Befejeztük a vízfogó művekről szóló fejtegetéseinket és végezetül csak azt jegyezzük meg, hogy legutóbb ismét új művek tervei fölött tanácskoznak,

5°