Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
II. fejezet. A Nílus megfékezése
A NÍLUS MEGFÉKEZÉSE védmű mintegy 3700 millió köbméter víz befogadására, illetve visszatartására lett volna alkalmas. A véletlen balszerencse úgy hozta magával, hogy a terv kivitelénél a philaei romok víz alá kerültek volna és így nagyon természetes, hogy ezt a tervezetet minden rendelkezésre álló erővel ellenezték és meg is hinsították. Új tervet kellett tehát kidolgozni, a mely a nélkül, hogy az eredeti gondolaton változtatott volna, csupán egyetlen vízfogó-gát emelését ajánlotta, a melynek segélyével összesen 1065 millió köbméter víz, tehát az előbbi mennyiségnekalig egy harmada, volt visszatartható. Ezt a tervet el is fogadták. A partmű méretei igen nagyok. A gát teljes hossza két és harmad kilométer legnagyobb magassági mérete, a legalsó alapozástól a legmagasabb pontjáig közel 40 méter. A gát alakját úgy képezték ki, hogy a folyás elleni oldalán függélyesen siilyed a vízbe, míg a túlsó oldalon lejtősen ereszkedik a folyóba, ilyképen erős támasztékot nyújtva a felé áramló víznek. A gát tetejének szélessége mintegy öt méter és ez a szélesség a lejtős bővüléssel az alapzatnál már a harmincz métert is meghaladja. Az egész falnak a súlya 1.000,000 tonnát tesz. A boltívek száma 180 és ezek közül 140-nél 7 méter magas, 2 méter széles nyílások, 40-nél pedig 3V4 méter széles és ugyanolyan magas nyílások törik át a védőfalat. E nyílásokat a gát függélyes oldalán aczélvázú zsilipkapuk záiják el, a melyek úgy készültek, hogy 450 tonna nyomás alatt is kézi erővel nyithatók. Ha az összes zsilipek megnyíltak, akkor dagály idején másod-38
