Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

I. fejezet. A Niagara hasznosítása

A DYNAMOK

ugyanis az armatúra — szigetelt drótból készült tekercsek — eg}7 gyűrűn belül forog, a mely gyűrűnek belső felületén erős elektromágnesek nyernek elhelyezést.

A Niagara dynamóinál az armatúra fix és a gyűrű forog körben, a mi hatásában ugyanaz, mert hiszen csak az a fő, hogy a két rész egymáshoz képest folytonosan változtassa a helyét. Az armatúrát magát egy hatalmas, kerek kalácshoz hasonlíthatnók, melynek a közepén egy nagy nyílást vágtak. A turbina tengelye ezen a nyíláson átnyúlik és azon túl egy kúpban végződik, a mely kúp szorosan beleillik egy vízszintes hajtótárcsa közepébe. Ennek a tárcsának az átmérője jóval nagyobb az armatúráénál és a dynamo gyűrűje szorosan a széléhez van erősítve, úgy hogy a tengely, a hajtótárcsa, meg a dynamo gyűrűje együttesen nagyon is hasonlítnak egy kinai ernyőhöz, a melynek a nyelét a turbina-tengely, a tetejét a hajtótárcsa, a lelógó oldalait pedig a dynamogyűrű képviseli. Kétségtelenül előkelő egy ernyő, melynek a viselése azonban próbára tenné egy egész ármádiának az erejét. A súlya 79,000 angol font, a mi több mint 35 tonna és az egész szerkezet perczenkint 250 fordulatot tesz, a mi nem kevesebb, mint közel 600,000 tonna lendítő kerék-effektusnak felel meg. Az az előnye tehát kétségtelenül meg van ennek a szerkezetnek, hogy lendítő kerékre szükség nincsen, a másik előnye pedig, hogy az armatúra és a forgórész közötti vonzó erő ellene működik a forgás közben fellépő czentrifugál erőnek, a melynek az a tenden!5