Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

I. fejezet. A Niagara hasznosítása

A NIAGARA HASZNOSÍTÁSA

arra sarkalta az engedményes társaság vezetőit, hogy a nagy problémát, a zuhanó víznek hasznos munkára váltását a lehető legtökéletesebben oldják meg. A feladat — miként к. B. Stillwel, a társaság villamos mérnöke mondá — példa nélküli volt a maga nagyszerűségében és jelentőség tekintetében is alig volt eladdig hozzáfogható. Ehhez képest aztán nem is kíméltek az eszme megindítói sem anyagi költséget, sem szellemi fáradságot és arra törekedtek, hogy a művet a legkitűnőbb gépezettel, a legjobb felszereléssel lássák el. Segítségül hívták a külföld minden neves mérnökét és elektrotechnikusát, a mi által elérték, hogy a nemzeti el fogultságon messze felülemelkedő alapos tanulmány állott rendelkezésükre.

A vízellátást és elvezetést illetőleg abban állapodtak meg, hogy a vízesés felett csatornát építenek, a mely mintegy 500 m. hosszúságban nyúlik majd a szárazföld irányában a gépházig. Itt egyelőre 50,000 lóerős gépeket akartak felállítani. E czélból mély turbina-aknát ástak és ennek fenekét összekötötték egy alagúttal, a mely 2500 m. hosszban lejtősen van elhelyezve, úgy hogy a lej tősége minden 1000 méter hosszra mintegy 4 m. magasság különbséget mutat. Ennek az alagútnak a keresztmetszete patkóalakú és a legnagyobb átmérője közel 7 m. A vízesés fölött elvezetett víz a csatornán keresztül már most eljut a turbina-akna fölé, ott mintegy 60 méternyi eséssel lezuhan a turbinákba és aztán dolgavégzetten óránkint közel 35 kilométernyi sebességgel folyik a vízesés alatt elhelyezett alagútnyílás felé.

xo