Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
IV. fejezet. A Forth-folyam hídja
a végleges összekötés, a melyet a karok végein alkalmazott ideiglenes szögecselés siető oldása követ. Az összekötő részek ennek a munkának végeztével szabadon lebegnek, a tágulás lehetősége czéljából alkalmazott csúszó sarúikon. Az északra fekvő középső híd készítésénél érdekes eset ijesztette meg egy pillanatra az építőket. A vízszintes rész végső összekötése megtörtént és a munkások hozzáfogtak az ideiglenes kötés szegecseinek a levágásához, a mikor a hátralevő 36 szegecset a mereven összekötött óriási vastömeg tágulása hirtelen lepattantotta. A tartók széjjelválását olyan dörgés kísérte, mintha ágyúkat sütöttek volna el és a híd megremegett teljes hosszában. Egyéb baj azonban nem történt és így csak a munkások jártak jól, megtakarítván egynéhány szegecsnek a levágását. A Forth hídjának vasváza elkészülvén, az utak létesítése következett. Gyalogjárók, kocsiutak és vasúti sínszálak húzódnak végig a hídon. Ez utóbbiakat különösen nehéz sínek felhasználásával fektették és a híd középső tartórészeinek elcsúszására való tekintettel oly összekötő szerkezetekkel látták el, melyek a síneknek előre és hátra csúszását megengedik a nélkül, kogy a sínszálak távola megváltoznék. A fentemlített utakon kívül a híd mindkét oldalán egy keskeny, alig egy méter szélességű gyalogjáró vezet, a mely csakis a hídvizsgáló műszaki személyzet részére szolgál. Ezzel befejeztük a hídról szóló hézagos leírásunkat, a melyben még igen sok érdekes részletet hallgattunk A FORTH-FOLYAM HÍDJA 112
