Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)
A telefon
A TELEFON. kerülnek ki az utcára, mert rendeltetésük csak egy épület külömböző szobáinak összekötése. A ház ura csak a telefonkagylót veszi kezébe, ha a szakácscsal, szolgával, kertészszel vagy a kocsissal akar beszélni. A telefon időt és fáradtságot takarít meg. Ha pedig a városban fekvő hivatalával van dolga, és nincsen vele közvetlen összeköttetése, fölhívja a központot, ahol, amint láttuk, az összes előfizetők drótjai összefutnak. A felhivás régebben kis kilincs körülforgatásával történt, amire a készülékben elhelyezett apró elektromágneses gép a központban megszólaltatott egy villamos csengőt. A telefonos kisasszony erre megkérdezi a fölhivótól, hogy melyik számot kivánja, erre fölcsöngetik a kivánt előfizetőt és egybekapcsolják a két fél vezetékeit. Újabb keletű központokban a csengőket villamos lámpák pótolják, a telefontisztviselők kiméletére, a kiknek idegeit ily módon a folytonos csengetések nem izgatják. A telefonkagylót a feladó készülékről levéve, villamos áramot küldünk a központi hivatalban alkalmazott «relais»-be, amely az előfizető száma fölött elhelyezett villamos lámpán keresztül folyó áramot záija. Hasonlóképpen, ha a beszélgetést befejezve, újra beakasztjuk a kagylót, ezáltal a központban más szinű villamos lámpa gyulád ki, így jelezvén az alkalmazottaknak, hogy a vezeték szabad. Amerikában, ahol az önműködő készülékek igen divatosak, vannak olyan telefonhálózatok, ahol az alkal-48
