Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)
A gyorstávíró
A GYORSTÁVÍRÓ. alatt, amely folyton fel- és lebillen és a két végén tűkkel van ellátva. Az emelő lemezkék révén a villamos telep sarkaival van összeköttetésben. Ha a tű lefelé mozgásában lyukacskát talál, keresztül szúr rajta és záija az áramot. A huzal vége a másik állomáson egy állandó mágnesrúd egyik sarka körül csavarodik. Minden mágnesnek tudvalevőleg van egy északi meg egy déli sarka. Az egynemű sarkok taszitják, a különneműek vonzzák egymást. Azt is tudjuk s fentebb már láttuk is, hogy minden lágy vasdarabból mesterséges úton mágnest csinálhatunk, ha fémdrótot csavargatunk köré s ezt a drótot zárt áramvezetékbe kapcsoljuk. Hanem, hogy melyik végén keletkezik az északi sark s melyikből lesz a déli sark, az már az áram irányától függ. Természetes tehát, hogy a mágnes köré csavart tekercs, ha áramot vezetünk rajta keresztül, az áram haladási irányától függően, vagy emelni fogja a mágnes vonzó erejét, vagy pedig csökkenteni. A papírszalagra szúrt lyukacskák, midőn pontot jeleztünk, egymás mellett lévén eg}' vonalban, előbb egy bizonyos irányú (pozitív), azután ellenkező irányú (negatív) áramot váltanak ki a feladógép útján. Ez a két áramlökés gyorsan, egymásután következik be, de a «vonalat jelző pontok, amint láttuk, nincsenek egymással szemközt és a pozitív áramot valamivel hosszabb ideig engedik folyni. Ennélfogva a Morse-féle leadó gép tolla rövidebb 40
