Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A drótnélküli távíró

A DRÓTNÉLKÜLI TÁVÍRÓ.

Nem ! sokkal könnyebben elhisszük, hogy a harang belsejét, meg a külső levegőt is áthatja valami, ami a szemmel közli a fénybenyomást. Továbbá, tegyük fel, hogy megmérünk egészen pontosan valami vasrudat hideg állapotban s azután megmelegítjük ; azt találjuk, hogy a vasrúd most valamivel megnyúlt. Azt mondjuk reá, bogy a vastömecsek energiája megnövekedvén, ezek eltaszítják egymást s nagyobb távolságra helyezkednek el. S mi tölti most meg a közöttük levő űrt? Nem levegő, mert vason keresztül, legyen az hideg vagy pedig forró állapotban, nem vagyunk képesek levegőt áthajtani. Nem levegő ! Tehát akkor éter, amely olyan finom nyilásokon is keresztülhatol, amelyek a levegő tömecseinek útját állják.

De menjünk tovább. Próbáljuk meg s kapcsoljuk a szóban forgó vasrúd egyik végét bármilyen villamos üteg pozitív sarkához, amíg a másik vége a negatív sarkhoz legyen kapcsolva. S ime, az áram végig megy a vasrúdon, még pedig akár hideg, akár meleg a vasrúd. A villamos áram tehát áthidalja a vasrúd hevítésekor kitáguló üregecskéket, amelyekről előbb szó volt, vagy talán úgy is mondhatjuk, hogy épen ezek révén történik a közvetítés két szomszéd vastömecs között.

Az előbbiekből mi pedig azt a következtetést vonjuk le, hogy az éter nemcsak mindenütt található, mindent áthat, hanem, hogy közvetíti a hőt, a fényt, a villamosságot s talán még a gondolatot is.

De hogyan történik ez a közvetítés? Csakugyan, nem tudjuk elképzelni, hogy az éter máskép viselkedjék, mint más anyagok.

15