Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

II. A kreativitás

olyan mértékben fejlődik tovább, amilyen mértékben otthon és az iskolában kibontakozni engedik.

A kisiskolások "miért" kérdései már okozati összefüggések feltárására is irányulnak. Ilyen módon a felnőtt részéről a válaszadás még nehezebb. Ha a gyermek válasz helyett elutasítást kap, idővel leszokik a kérdezésről, és ez a kíváncsiság elapadását vonhatja maga után. Ha otthon és az iskolában sok "maradj csendben", "ne kérdezősködj örökké" jellegű helyreigazitást kap, fejlődése a későbbiekben nem az alkotóképesség kibontakozása felé, hanem az utánzás, a tények passziv elismerése, a bemagolás irányába tolódik el. Ennek következményei a személyiség torzulásában is megmutatkoznak, amikor a szülők és a tanárok észreveszik, hogy az igazmondó, mindent kritikusan szemlélő gyerek föltétlenül alkalmazkodó, megalkuvó lesz. Azért lesz az, mert élettapasztalatából tanulva most már csak magában alakit ki véleményt, de a felnőtteknek egészen mást mond. Szerencsére szép számmal vannak rendhagyó esetek is, amikor a különleges tehetségű gyerek mindezt kibirja. Viszont ebben az esetben rendszerint a környezetével - szülőkkel, tanítókkal - meggyűlik a baja.

Nem véletlen, hogy számos, később sikeres embernek rossz emlékei vannak az iskoláról. Thomas Edison tanitója például nem szerette azokat a kérdéseket, amiket a kis Tom feltett. Persze Edison nem tudta megállni, hogy ne tegye fel a tanitóját bosszantó kérdéseket, ezért nem egyszer állt büntetésből a sarokban. Az igazi botrány akkor következett be, amikor a kis Tom felfedezett a térképen egy folyót Ohióban, amely hegynek felfelé folyt, és megkérdezte a tanitóját, hogyan lehetséges ez. Válaszként a tanítója az asztalra vágott, és jól legorombitotta tanítványát.

Hasonlóan járt iskolás éveiben Albert Einstein is, akit tanára - a rengeteg kényes kérdés miatt - eltanácsolt az iskolából.

56