Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

II. A kreativitás

Nehéz, vagy éppen lehetetlen alkotó módon élni, jelen­tős alkotásokat létrehozni olyan környezetben, amely nem be­csüli, szükségtelennek vagy lehetetlennek tartja a kreativ munkát. A felsorolt külső akadályozó tényezőkkel szemben je­lentősen elősegíthetik az alkotó tevékenységet a segítőkész társak, a jó, bizalmat sugárzó kritikus szellemű kollektíva. Az ésszerű kritika okvetlenül hasznos, ha megfelelő formában gyakorolják. Felhivja az alkotó figyelmét bizonyos szempontokra, amelyeket esetleg nem vett észre és ezzel jó irányba igazítja kutató munkáját. Az olyan kutatót, aki nagy ellenkezést korbácsol fel, de aki szilárdan hiszi, hogy szem­be tud vele szállni, csak még jobban ösztönzi az elgondolása iránt megnyilvánuló nagy érdeklődés, még akkor is, ha nem mindenki hajlandó azonnal elfogadni minden tételét. Hiszen a jelentéktelen gondolatokat senki sem támadja; ezekről az em­berek - jobb esetben - nem vesznek tudomást. A kiegyensúlyozott kritikai magatartás bármilyen élet­pályán a siker egyik legfontosabb feltétele. A tudósnak nem­csak azért van szüksége kritikai Ítélőképességre, hogy helye­sen értékelje a maga és mások munkáját, hanem azért is, hogy tárgyilagosan Ítélje meg a bírálatokat, amelyekkel szembe kell néznie, ha valami rendkívülit produkál. Nem könnyű kiszűrni a hasznosat az éles, támadó kriti­kából, érzelmeink ezt erősen akadályozzák, de mégis r.g kell tanulni. Az ismert kijelentés, hogy "nem törődöm vele, mit beszélnek az emberek", majdnem mindig valótlan, ha azt nem gáncsoskodás, rosszindulat diktálja. Az alkotó munkát akadályozó és segítő külső tényező­ket illetően külön ki kell hangsúlyozni, hogy azok az al­kotó és környezete, például munkáltatója kapcsolatában sok­44

Next

/
Thumbnails
Contents