Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

II. A kreativitás

melyest meg is érteni a legnagyobb élmény, amelyben az ember részesülhet. Nemes és hálás cél ez magában is, függetlenül attól, hogy milyen anyagi előnyökkel járhat. Segítséget nyújthat mindennapi életünkben,hasonlóan mint a mély vallásos érzés vagy a kiegyensúlyozott filozófiai világkép. Olyasmit szemlélünk ekkor, ami végtelenül nagyobb mint a saját tudatunk; mindennapi gondjaink-bajaink összezsugorodnak ezekben a távlatokban. Olyan egyensúly, olyan lelki béke ez, amely csak a magasztossal való érintkezésből fakadhat.

Am az idő múlásával legtöbben - ha nem is mindnyájan - elveszítjük a tiszta gyönyörködés képességét. Ha már jórészt megismerkedtünk azzal, ami a mindennapi életben elénk kerülhet, a megszokás elsorvasztja a változatosságot. A hétköznapi problémák taposómalmában eltompul fogékonyságunk a nagyság, a csoda elfogulatlan élvezete iránt.Sajnos manapság a legtöbb embert annyira lekötik a gyakorlati életben való előrejutás követelményei, hogy már annak a tisztázására sem jut ideje, mi a célja voltaképpen. A sikeres üzletembert vagy hivatalnokot egy idő után elfogja az az érzés, hogy céltalanul törekszik napról-napra a nyugdij és a halál felé.

Igen sok ember keményen és megfeszített értelemmel dolgozik valamilyen közvetlen célért, amelyből szabadidőt remél, hogy másnap aztán élvezhesse az életet; de a holnapból sohasem lesz ma. Mindig akad egy másik cél, amely valamivel több munkáért még több szabadidőt Ígér. Ez az oka annak, hogy a szokásos életkörülmények között oly kevés ember őrzi meg gyermekkorának csodálatos ajándékát: azt a képességét, hogy igazán jól érezze magát. De mivel kellemetlen erről tudomást vennie, a felnőtt ember még több munkába /vagy alkoholba/ menekül, hogy elterelje figyelmét a veszteségről. Az ihletett festő, költő, zeneszerző, csillagász vagy biológus azonban sohasem lesz felnőtt ebben a tekintetben; nem veszti el naiv ártatlanságának elvont kincseit, bármilyen sze40