Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
II. A kreativitás
A fiatalember aki tele van álmokkal és fantáziával, de még kevés időt töltött a laboratóriumban, hajlamos lebecsülni a tapasztalat jelentőségét. Az öregebb tudós viszont könnyen esik az ellenkező hibába, néha annyira, hogy a tapasztalat jelentőségének állandó hangsúlyozásával elkedvetleniti fiatalabb kollégáit, akik e tekintetben nyilván mögötte maradnak. Az emlékezet nemcsak elraktározza az adatokat, hanem még ad is valamit hozzájuk: úgy látszik, hogy az anyag a tárolás folyamán érlelődik. Egy éjszakai alvás, nem is beszélve a sokéves tapasztalatról, úgy kiforralja ismeretünket, mint az idő a bort. Az első megfigyelés alkalmával bizonyos mozzanatoknak túl nagy, másoknak nem elég nagy fontosságot tulajdonítunk; a tudattalan nagy keverőkádjában azonban a számtalan idea újra meg újra egymásba ütközik, mig durva "széleik" le nem csiszolódnak és az egységek mindegyike meg nem találja saját szintjét, oda nem ráződik a maga helyére. Valamely réges-régi, félig már elfelejtett, vagy valamilyen kellemetlenség miatt a tudattalanba szoritott megfigyelés egyszer csak előtérbe kerül; ugyanakkor elkopik legújabb megfigyelésünk frissessége és legkellemesebb észlelésünk varázsa. Sajnos az évek során nemcsak tényeket, hanem előítéleteket is halmozunk, és a tudás gyarapodásával általában /nem mindig/ csökken az eredetiség és az intuició. A túl sok ismeret árthat a szemléleti mód független frissességének. Ezért is van az, hogy a kutatói pályán bizonyos dolgokat a fiatalok csinálnak jobban, másokat az öregek. A koncentráció, vagyis az a képesség, hogy figyelmünket tudatosan egy bizonyos tárgyra irányítsuk, nagyon lényeges az elvont gondolkodáshoz és az emlékezett működtetéséhez. A koncentráció legnagyobb ellenségei a megzavarás 31
