Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

III. A termék (-technológia) innovációk

Igen jelentős probléma az is, hogy a gazdasági szabályozórendszerünkben nincs lényeges preferencia az innovációs tevékenység számára. A szabályozórendszer az azonos műszaki szintet reprodukáló rutintevékenységre van "modellezve", ehhez képest az innováció kivételként, rendhagyó esetként jelentkezik, amelynek javára a szabályozórendszer egy-egy vonatkozásban kivételt tesz. Holott nyilvánvaló, hogy a termelés és a forgalom kétlelkű folyamat: anyagi és szellemi termékek előállitása és forgalma, ezért a kettő szabályozórendszere^nem lehet azonos /jelenleg nincs például lényeges különbség az adózásban, ha krumplit vagy egy találmányt adnak el/. Nyilvánvaló, hogy az innováció bázisát képező szellemi termékek előállitása, hasznositása differenciált kezelést és preferenciális pénzügyi eljárást igényel éppen az innovációs folyamat specifikumaira tekintettel. Ezek közül az alábbi kettőt lehet kiemelni:- az innováció egyik jellemzője a ráfordítás és eredmény nagymérvű aszinkronitása, fáziskésése, amely feltétlenül szükségessé teszi, hogy a pénzügyi rendszer hidalja át ezt az időbeli szakadékot, "megelőlegezve" a jövőbeli eredményt;- az innováció másik specifikuma, hogy a termeléstől eltérő az irányultsága, amely objektiv adottságként jelentkezik.

Az uj technika dinamikus, haladó változásokra irányuló törekvést hordoz, mig a termelésben résztvevőknek általában a meglévő állapot megőrzése, stabilizálása az érdeke. A termelési struktúrának ez a "közegellenállása", "ösztönöskonzervatizmusa" csak jelentős többleterőieszitésekkel, kockázatvállalással küzdhető le, amely jelentős külön ösztönzést tesz szükségessé.

117

►