Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

II. A kreativitás

alkotás különböző területein/ művészet, tudomány, technika az alkotók önéletrajzi jegyzeteiből ismeretes. Az alkotó felfedezés problematikája évszázadok óta foglalkoztatja a nagy gondolkodókat, tudósokat, kutatása azonban csak a századunk második felében, az 1950-es években kezdődött el.

Mérföldkőnek tekinthetjük Guilfordnak 1950-ben, az Amerikai Pszichológiai Társaság évi kongresszusán tartott - időközben klasszikussá vált - beszédét, amelyben egyoldalúsággal vádolta meg az akkoriban általánosan elfogadott intelligencia fogalmat és a széles körben elterjedt intelligenciavizsgálatokat. A rendkívüli érdeklődést kiváltó előadásában Guilford arra a tapasztalatra mutatott rá, hogy az alkotó emberek sok olyan mentális képességgel rendelkeznek, amelyeket a hagyományos intelligenciatesztek nem tudnak mérni, pedig jelentőségük kétségtelen. Hangsúlyozta, hogy a rendkivül felgyorsuló tudományos-műszaki fejlődés követelményeinek csak úgy lehet a jövőben eleget tenni, ha az ember értelmi képességeinek teljességét - tehát az alkotáshoz szükséges képességeket is - idejekorán felismerjük, elismerjük és fejlesztjük. És ezen a ponton a kreativitás-kutatások eredményei olyan módon találkoztak a társadalom igényeivel, hogy a napjainkban folyó rendkívül éles katonai és gazdasági világversenyben elérhető pozíció egyik kulcskérdésévé vált az egyes államok alkotó potenciáljának minősége és nagysága.

A széleskörű kreativitás-kutatások ellenére mindezideig nem sikerült a kreativitás fogalmát egységesen definiálni; az ok: túlságosan bonyolult és sokrétű. A többé-kevésbbé elfogadott számos meghatározás közül figyelmet érdemel az amerikai E . P . Torrance-é: a kreativitás olyan folyamat, amelynek összetevői:- a problé-mák, a tudásanyagban jelentkező hiányosságok ás elégtelenségek, a hiányzó elemek, a diszharmónia,

stb.iránt tanusitott érzékenység;

7

к