Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

III. A termék (-technológia) innovációk

kutatás van tehát: elvi alapkutatás és a célkutatás alapkutatása. A kettő között nem a célkitűzés, azaz uj tudományos ismeretszerzés igényében van a különbség, hanem abban, hogy az előbbinél nincsen időbeli korlát, az utóbbinál pedig a cél érdekében olyan gyorsan kell megoldani a feladatokat, hogy esetleges késés ne akadályozza a célkutatás tárgyának létrehozását.

Az elvi alapkutatást alapjaiban befolyásolják azok az iskolák, amelyekben a kutatók kinevelődnek. Innen viszik magukkal nemcsak ismereteik döntő részét, de tematikai és gondolkodástechnikai befolyásoltságukat, és az uj utak teremtésére való képességüket is. További életük során a kutatók más kutatók munkái alapján - amelyet vagy irodalomból ismernek meg, vagy méginkább konferenciákon, szemináriumokon, vitaüléseken kapnak impulzusként - kezdenek uj, érdekesnek tűnő kérdésekkel foglalkozni. Ez a kutatás felülről nem tervezhető. Ugyanakkor nem lehet ez a kutatás parttalan, sem a rajta dolgozók létszáma, sem a felhasznált gazdasági ráforditás szempontjából. Az elvi alapkutatás elsősorban ott végzendő, ahol a kutatóegyben uj generációt nevel, tehát az egyetemeken; bár a kutatóhelyeken és az iparban kiváló, eredményesen dolgozó célkutatatóknak is meg lehet és meg kell adni a lehetőséget elvi alapkutatásra, amennyiben azt komolyan igénylik.

Az elvi alapkutatás tehát felülről nem tervezhető, de ugyanakkor szervezendő. Ez tehát csak kizárólagos pályázati /grant/ rendszer bevezetésével oldható meg eredményesen.

Ha ugyanis olyan kettős rendszert teremtünk, amely egyeseknek "feudális előjogokat" biztosit, és mások viszont csak pályázattal juthatnak a kutatás feltételeihez, akkor ez egyrészt sérti a társadalmi közérzetet, másrészt az előjogokkal táplált helyeken a kutatás általában elsekélyesedik.

/Az ez alóli kivétel, mely ritka erős kutatói alkatokhoz kapcsolódik, csak erősiti a szabályt./-112