Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
III. A termék (-technológia) innovációk
ságok, stb. feloldása;- a tulajdonképpeni változtatások bevezetése;- az uj helyzet megszilárdítása. A fentiekben ismertetett szervezetfejlesztési módszerek alkalmazása során a kiinduló pontot az innováció akadályainak felszámolása kell, hogy képezze. Hiszen, ha az innovációs folyamat automatikus lenne, vagyis személyi és tárgyi akadályok nem állnának az útjában, akkor nem is lenne szükség sajátos, az innovációt elősegítő szervezeti formára. Ezek az akadályok főleg az emberi akarat és képesség korlátáiból keletkeznek. Olyan személyekre /promotorokra/ van tehát szükség, akik az innovációs előre lenditik. Itt különbséget kell tenni a hatalmi és a szakmai promotorok kozott aszerint, hogy a hatalom erejére, vagy a szaktudásra van-e szükség. így például, Witte egy sor empirikus vizsgálat után azt a meglepő megállapitást teszi, hogy a "hatalmi promotor" koncentrálása a csucsmenedzsment szintjére az innováció sikerének lényeges előfeltétele, mert a "hatalmi promotor" az innovációs folyamaton belül aktiv, előrelenditő és jótálló. Ezzel szemben a szakmai promotor számára a hierarchikus pozició nem jelent sokat, mert az ő feladata az, hogy tudása, ismeretei alapján vigye előbbre az innovációt. Ez a két személy egymásra van utalva és egymást kiegészíti, de merőben más' vezetői szinteken. A polgári szervezéstanban ugyanakkor - nyilvánvalóan a fentiekből is következően - az innovációk tényleges meg valósitóiról, a mérnökökről, a technikusokról, a szakmunkásokról nem sok szó esik. A szervezési problémákat elsődlegesen funkcionálisan szemlélik. Az innovációs folyamatok szervezésével foglalkozó teoretikusok, közöttük Wagner is, állitják ugyan, hogy tudományos elemzések alapján kell dönteni, de ezzel egyidejűleg elismerik azt is, hogy a menedzsment szálo3
