Szilvay Géza: Iparjogvédelmi ismeretek 3 - Újítási jog ismeretek és bírósági gyakorlat újítási ügyekben (1985)
II. rész. Példák a bírói joggyakorlatból - 1. Az újítás fogalmi ismérvei
A perbeli tényállás szerint nem vitás, hogy csupán egyetlen újítás szerinti készüléket helyeztek üzembe, mégpedig a II. r. alperesnél, ezután pedig az újító díjazását a hasznosítási szerződés értelmében megkapta. ad 2/ A felperes kártérítési alapon sem követelhet díjazást. Az újítási díj alapja a hasznos eredmény, ennek pedig feltétele a hasznosítás. A bírói gyakorlat értelmében a vállalat a megelőző újítási rendelet alapján nem volt hasznosításra kötelezhető, а 38/1974.A.30./ LíT sz. rendelet 14. §-a /5/ bekezdése pedig kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a bíróság a vállalatot az újítás hasznosítására nem kötelezheti. A kárigény csak jogellenes magatartás esetén megalapozott, ilyen magatartás pedig egyik alperesnél sem lett bizonyítva. Az alpereseknek jogukban áll az újítás hasznosítása helyett azonos célú, de más berendezést alkalmazni, ez a magatartás nem jogellenes és az újítási javaslatban mégcsak utalás sincs arra, - vagylagosan sem - hogy a feladattervben megjelölt cél érdekében - amennyiben az ujitási javaslatban szereplő készüléket a vállalat nem kívánja elkészíteni - hasonló rendeltetésű külföldi berendezés lenne beszerezhető. A felperes előadásán kívül tehát semmi adat nem merült fel arra, hogy a hasznosított újítás következménye lett volna a Tröszt műszaki fejlesztési tervének megvalósítása során a beszerzett készülékek üzembe állítása. Ezért a Fővárosi Bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. /Fí£KB. 6P 22 023/1979/4 sz. Fővárosi Bíróság 49 Ff. 26/1979/6 sz. 1979 november 16-i ítélete/. 126
