Lontai Endre - Mádi Csaba: Iparjogvédelmi ismeretek 9 - Licenciaforgalmi ismeretek (1981)
IV. A licenciaszerződések szabályozása Magyarországon
к ező— koncepcionális eltérések. így vannak álláspontok, amelyek nem vonják a licenciaszerzödések körébe a know-ho.v szolgáltatására kötött szerződéseket, mások csak a nemzetközi licenciaszerződéseket minősitik licenciaszerződésnek stb. A továbbiakban először a tőkés országok jogrendszereit tekintjük át, majd a szocialista államoknak a licenciaszerződésekre vonatkozó szabályait, s végül a fejlődő országokban kitapintható szabályozási tendenciákat. Ismertetésünk elsősorban a szabadalmi törvényekre I támaszkodik, másodlagosan az egyéb — hozzáférhető — jogszabályokra, illetőleg — a lehetőséghez és a terjedelemhez képest — a gyakorlat megoldásaira és az elméletoen kialakult nézetekre. 2. A licenciaszerződések szabályozása a tőkés országokban Az 1965. évi francia szabadalmi törvény (módositva 1970-ben és 1977-ben) 43*§-ában rendelkezik a szabadalmas azor. jogosultságáról, hogy szabadalmát egészben vagy részben átruházza, illetőleg annak használatára, hasznosítására engedélyt adjon, azaz licenciaszerződést kössön. A hivatkozott rendelkezés azon kivül, hogy a licenciaszerzódés köpésének lehetőségét rögziti, mindössze annak megállapítására szorítkozik, hogy a licencia egyaránt lehet kizárólagos vagy nem-kizárólagos, továbbá, hogy az Írásbeli forma érvényességi kellék. A licenciaszerződés tartalmi feltételeire nézve tehát a jogszabály előírásokat nem tartalmaz, ezeket a birosági gyakorlat és a jogirodalom dolgozta ki, hagyományosan a Code civilnek a bérleti szerződésre vonatkozó rendelkezései per analogiam alkalmazására támaszkodva. Még kevésbé bőbeszédű az NSZK jogalkotása. Az 196b. évi (1976-ban módosított) szabadalmi törvény (Patentgesetz) 9.§-a mindössze annak megállapítására szorítkozik, hogy a sza-1954 79
