Lontai Endre - Mádi Csaba: Iparjogvédelmi ismeretek 9 - Licenciaforgalmi ismeretek (1981)

IV. A licenciaszerződések szabályozása Magyarországon

a gyakorlatban megvalósíthasson és felhasználhasson (illető­leg meghatározott megjelöléseket alkalmazhasson, ld. védjegy), s ennek biztosítása érdekében a szükséges információkat ren­delkezésre bocsátani, illetőleg a szükséges jogi felhatalma­zást megadni, a licenciavevő pedig — rendszerint.— meghatá­rozott ellenértéket fizetni, vagy más ellenszolgáltatást tel­jesíteni. Álláspontunkat megalapozottnak tartjuk, meg kell azonban állapitanunk, hogy ezt — mind a belföldi, mind a külföldi elméletben — számosán nem osztják. Ezek az álláspontok a (szabadalmi) licenciaszerző­dést és a know-how szerződést egyenrangú, közös ka­tegóriába nem foglalható szerződésfajtáknak tekin­tik. álláspontjukat nagyban meghatározza a know-how természetét, annak jogi oltalmi lehetőségeit ille­tően kialakított koncepciójuk. A fenti definíció kifejezésre juttatja azt az állás­pontunkat, hogy a licenciaszerződések tekintetében a tartalmi elemek bizonyos súlypont-eltolódását, más szóval modellváltást tartunk megalapozottnak. Egy szerződésfajta, szerződéstípus számos konkrét szerződés tartalmi elemeinek általánosított, absztrahált kifejezője. Egy-egy szerződéstípus modelljét a leggyakrabban előforduló, valóban tipikus tartalmi elemek összessége képezi, ezekre építendő fel a megfelelő jogi sza­bályozás. Nos, láthattuk, hogy a licenciaszerződések gyakor­latában a pozitiv szolgáltatások, a know-how elemek váltak a jellegzetessé. Ezért a jogi szabályozásnak is e modell sajá­tosságait kell szem előtt tartania. A fenti általános fogalmon belül természetesen a li­cenciaszerződések különböző változataival, fajtáival találko­zunk. Ilyenek a (tiszta) szabadalmi licenciaszerződések, a kizárólag know-how szolgáltatására irányuló szerződések, a védjegy, vagy ipari minta hasznositására-alkalmazására irányu­ló licenciaszerződések. 72 1954

Next

/
Thumbnails
Contents