Lontai Endre - Mádi Csaba: Iparjogvédelmi ismeretek 9 - Licenciaforgalmi ismeretek (1981)
IV. A licenciaszerződések szabályozása Magyarországon
kapcsolódik a 18.§ /5/ bek-ének rendelkezése is, amely előírja, hogy "a szabadalom fenntartáséiról a szabadalmas gondoskodik". (Megjegyzendő, hogy ez a kötelezettség a licenciavevő által átvállalható. Ld. erről a VII. fejezetben.) A hasznosítási szerződés megszűnésére vonatkozó szabályokat állapit meg az Szt. 19*§-a. A li'cenciaszerződéssel létrehozott kapcsolat általában hossza távú, tartós jellegű. A gyakorlatban alig lehetséges ezt a kapcsolatot a megkötésének időpontjára visszaható hatállyal felszámolni. Ezért a törvény tipikusnak a jövőre nézve történő (ex nunc hatályú) megszűntetést tekinti. A 19»§ /1/ bek-e szerint "a hasznositási szerződés a benne megállapított idő elteltével vagy a meghatározott körülmények bekövetkeztével a jövőre vonatkozóan megszűnik". (Ez az álláspont, tükröződik a jogszavatosságra vonatkozó rendelkezésekben is, amikor a 18.§ /1/ bek. — amikor a szavatossági következmények tekintetében a Ptk mögöttes szabályaira utal — leszögezi, hogy "a hasznosító elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja".) A kapcsolat tartósságának sajátosságait még abban az esetben is figyelembe kell venni, ha a jogviszony keletkezésének időpontjára visszaható hatállyal szűnik meg. Ennek tipikus esete a szerződés alapját képező szabadalom visszaható hatállyal történő megszűnése, megsemmisitése. A megsemmisített szabadalomra épülő licenciakapcsolat során a licenciavevő rendszerint valamilyen — ha nem is a tervezett mérvű — haszonhoz, eredményhez jut. Ez indokolja az Szt. 19•§ /2/ bek-ének rendelkezését, amely szerint "ha a szabadalom keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, a hasznosító a fizetett dijnak csak azt a részét követelheti vissza, amelyet a találmány hasznosításából származó hasznos eredmény nem fedezett". A törvény további rendelkezései a licenciaszerzodés lajstromozásával, a szabályok mögöttes jogterületével, a rendelkezések diszpozitiv jellegével foglalkoznak. Ezekre (és a fenti rendelkezések részletes gyakorlati problémáira) a következő pontokban, illetőleg fejezetesben térünk ki. Lényegében azonos rendelkezéseket tartalmaz a Védjegy törvény (1969. évi IX. tv. S—11.§§) és az ipari mintákról 195^ 67
