Bognár Istvánné - Takáts Endre: Iparjogvédelmi ismeretek 4 - Védjegy- és ipari mintajog, versenyjog (1980)
Tanulmány és joggyakorlat az árujelzők területén
kelt vevőközönségnek gyógyszerek esetében nemcsak a szakképzett orvosok, gyógyszerészek számítanak, tianem a felhasználó betegek is, különös figyelemmel az általánosan elterjedt, fokozott gyógyszerfogyasztásra. Még inkább figyelmet igényel a kérdés nagyhatású orvosságok esetében (pl. antibiotikum). Nem közömbös, hogy a tévedés következtében a beteg a szükséges gyógyszert nem, vagy csak később, a tévedés esetleges felfedezését követően kapja meg, de adott esetben káros lehet nagyhatású gyógyszer indokolatlan alkalmazása is. Kétségtelen ugyan, hogy a nagyhatású, súlyosabb betegségnél alkalmazott orvosságokat általában vényre szolgálják ki, azonban a kézzel irt recepteknél a gyógy szervédjegy helytelen kiolvasásénak esélye meglehetősen nagy, nem emlitve a betegnél megmaradt gyógyszerek későbbi, indokoltnak vélt elfogyasztásánál az összecserélés esetleges veszélyét. Lényegesen nagyobb gonddal kell tehát eljárni a gyógyszervédjegyek összehasonlításánál, éspedig nemcsak a versenyvállalatok, hanem elsősorban a kétségkívül széles körű vevőközönség érdekében. Az 1969. évi IX. törvény (3. § /3/ с/ pont) a másnak koráobi védjegyével azonos, továbbá az ahhoz összetéveszthetőségig hasonló megjelölések oltalomképessége tekintetében közvetlenül rendelkezik, azonos vagy hasonló áruk esetében egyértelműen kizárja azokat a lajstromozás lehetőségéből. Mégis a gyógyszervédjegy bejelentők a korábbihoz viszonyítva talán még fokozott mértékben képviselték azt az álláspontot, hogy a jogszabályok e rendelkezéseit ezeknél az általános joggyakorlathoz képest enyhébben kell alkalmazni. A közelmúltban a megváltoztatási kérelem folytán eljáró Fővárosi Biróság néhány esetben a korábbi - találmányi hivatali, illetve birósági - állásfoglalásoktól eltérő módon határozott. A kérdés elvi jellegére figyelemmel a Találmányi Hivatal elnökének kezdemenyezésére a Legfelsőbb Biróság elnöke törvényességi óvást emelt. A Legfelsőbb Biróság 1973. szeptember 11-én meghozott - P. törv. III. 20 673/1973. sz. - hatá- 4580 76
