Bognár Istvánné - Takáts Endre: Iparjogvédelmi ismeretek 4 - Védjegy- és ipari mintajog, versenyjog (1980)
Tanulmány és joggyakorlat az árujelzők területén
védjegyek, mint az egyéb szolgáltató tevékenységet kifejtő gazdasági egységeké. Ez a tény természetesen nem csökkenti a kérdéses intézmények és a védjegyeik szerepét, fontosságát, amelyeknek célja a termékek tulajdonságainak ellenőrzése, illetve e tevékenységnek a védjeggyel való kifejezése. A_v Sí A védjegy és a minőség összefüggésének problémáját elemezve célszerű kitérnünk a szabványok kérdésére is. A szabványok feladata, hogy egységes követelményeket rögzítsenek meghatározott termékekkel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy a termékeket melyik vállalat állította elő. A két jogintézmény között tehát funkciójában, rendeltetésében alapvető a különbség. A védjegyet - vagyis a mások áruitól való megkülönböztetésre szánt és jogi oltalomban részesített megjelölést - a jogosult vállalat saját elhatározása, piaci érdeke szerint használja. A szabványt - és itt elsősorban a kötelező állami szabványra gondolunk - adott esetben alkalmazni kell. Ha viszont az alkalmazás feltételei nem állnak fenn, a szabványjelet semmiképpen nem szabad használni. Az állami szabványjel tehát a szó szoros értelmében bizonyos jellemzőket szavatol. Hatálya személyi értelemben az állami, szövetkezeti szervezetekre, tárgyi értelemben pedig meghatározott termékekre, termékcsoportra terjed ki. Alkalmazása független attól, hogy a termékeket az egyes gyártó vállalatok hogyan különböztetik meg, védjeggyel ellátják-e. Megkülönböztető szerepe csak annyiban van, hogy a szabványos árut megkülönbözteti a szabványtól eltérőtől. Ha szabvány jellel biztosított tulajdonságokkal, minőséggel kapcsolatos követelményeknek az áru nem felel meg, a szolgáltató a "hibáért" a kellékszavatossági szabályok szerint felelősséggel tartozik. 4580 72
