Bognár Istvánné - Takáts Endre: Iparjogvédelmi ismeretek 4 - Védjegy- és ipari mintajog, versenyjog (1980)
Tanulmány és joggyakorlat az árujelzők területén
valamilyen szolgáltatás elvégzése. A Védjegytörvény értelmében ugyanis termelő, kereskedelmi vagy szolgáltatási tevékenységet kifejtő vállalatok egyaránt szerezhetnek védjegyoltalmat. (E- zért szokás például "gyári", ” kere skedelmi" , vagy "szolgáltatási” védjegyekről beszélni.) Olyan jogi kategória azonban, hogy "tanusitó védjegy", a magyar jogban nincs. Az ilyen megjelölés feltüntetése tehát épp úgy pontatlan, nem szabatos, mint az előzőekben tárgyalt "márkacikk" fogalomé. Milyen oka lehet annak, hogy egyes vállalatok, intézmények e fogalom elterjesztése érdekében fáradoznak? A magyarázat abban rejlik, hogy az angol rendszerű védjegyjogban létező a "tanusitó védjegy" (certification mark), ennek mintájára egyes védjegy jogosultak a gyakorlatban e megnevezést előszeretettel alkalmazzék. Mit jelent e fogalom az angol jűg szerint? Ilyen sajátos elnevezésű védjegyet társaságok vagy cégek abból a célból szerezhetnek, hogy azzal mások által előállított árukat hitelesítsenek. Lényegében tehát ezt az - áru tulajdonságának, minőségének vizsgálatára, ellenőrzésére irányuló - tevékenységet jelölik igy egyes kapitalista országokban bizonyos szervek, intézetek. Ezek a védjegyek a magyar védjegyjog rendszerébe illesztve a minőségellenőrző intézetek védjegyeinek felelnek meg, amelyeknek helyes megnevezése "szolgálati védjegy", ahol a szolgáltatás a 42. nemzetközi osztályba tartozó - laboratóriumi vizsgálatot végző - tevékenység . A "tanusitó védjegy" tehát - fentiek szerint - nem megfelelő kifejezés, ezért alkalmazása Magyarország on indokolatlan, helytelen. Ami pedig az ilyen tevékenységet kifejtő vállalat szolgáltatásának megkülönböztető jelzését illeti, arra - mint szolgáltatási védjegyre - az oltalom természetesen biztosítható. Lényegében azonos a helyzet az úgynevezett "garancia védjegy" kifejezés kérdésében is. A "MEET", a "TEXIMEI", 4580 70
